„Mala Gorica (Petrinya)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
új lap |
egyért |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|a Petrinya községben fekvő Mala Gorica településről|Mala Gorica (egyértelműsítő lap)}} |
|||
{{Horvát település infobox |
{{Horvát település infobox |
||
|név = Mala Gorica |
|név = Mala Gorica |
||
39. sor: | 40. sor: | ||
|weboldal = |
|weboldal = |
||
}} |
}} |
||
'''Mala Gorica''' falu [[Horvátország]]ban, [[Sziszek-Monoszló megye|Sziszek-Monoszló megyében]]. Közigazgatásilag [[Petrinya|Petrinyához]] tartozik. |
'''Mala Gorica''' falu [[Horvátország]]ban, [[Sziszek-Monoszló megye|Sziszek-Monoszló megyében]]. Közigazgatásilag [[Petrinya|Petrinyához]] tartozik. |
||
== Fekvése == |
== Fekvése == |
A lap 2017. október 14., 13:10-kori változata
Mala Gorica | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Sziszek-Monoszló |
Község | Petrinya |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 44273 |
Körzethívószám | (+385) 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 296 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 103 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 15′ 00″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mala Gorica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
Sziszek városától légvonalban 10, közúton 18 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra, a Báni végvidék középső részén, a Kulpa bal partján, a 30-as számú főúttól nyugatra fekszik.
Története
A település neve 1228-ban még birtokként bukkan fel először „Goricha locus” alakban. 1328-ban „possessio Gorycha”, 1334-ben „Goricha praedium”, 1526-ban „possessio Goricza ad Blynyewar”, 1672-ben „Goricza confinium ad Colapin” alakban említik a korabeli írásos források. [2] A 17. századi felszabadító harcokban a keresztény seregek végleg kiűzték a Kulpa és az Una közötti területről a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok telepedtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1774-ben az első katonai felmérés térképén neve „Dorf Goricza” alakban szerepel. A 18. század közepétől a sziszeki vasútvonal 1862-es megépítéséig itt haladt át a Kulpa folyón az áruforgalom, mely elősegítette a lakosság nagyobb arányú betelepülését.
A katonai határőrvidék része volt, majd ennek megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része lett. 1857-ben 441, 1910-ben 485 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A JNA petrinyai laktanyájából előtörő jugoszláv katonaság és a szerb szabadcsapatok miután 1991. szeptember 21-én elfoglalták Petrinyát támadást intéztek Sziszek, illetve Zágráb irányába. Támadásuk a Kulpa hídjának lerombolása és a horvát nemzeti gárda védelmi erőinek megalakulása miatt a szomszédos Bresztnél akadt el. A harcok miatt falu lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. Az 1990-es évek végén több Koszovóból menekült család telepedett le itt. 2011-ben 510 lakosa volt.
Népesség
Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
441 | 384 | 399 | 450 | 474 | 485 | 477 | 471 | 446 | 451 | 460 | 455 | 471 | 427 | 531 | 510 |
Nevezetességei
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma.
- A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)