LVCI 161–170
LVCI 161–170 | |
LVCI 161–170 / SB 22 | |
Pályaszám | |
LVCI 161–170 (LVCI 101–105, 150–154) SB 22 120–129 SFAI 709–713 SFAI 773–777 RA 3001–3005 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Cail |
Gyártásban | 1857 |
Selejtezés | SB: 1886–1890 RA: 1899–1903 |
Darabszám | LVCI: 10 SB: 10 (von LVCI) SFAI: 5 (von SB) RA: 5 (von SFAI) db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 0-6-0 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1 077 mm |
Ütközők közötti hossz | 7507 mm |
Teljes tengelytávolság | 3430 mm |
Szolgálati tömeg | 28,8 t |
Tapadási tömeg | 28,8 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | C n2 |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 404 mm |
Dugattyú lökethossza | 596 mm |
Gőznyomás | 7,0 att |
Forrfelület | 101,6 m² (lángjárta) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az LVCI 161–170 egy szerkocsis gőzmozdony sorozat volt a Lombardisch-venetianischen und central-italienischen Eisenbahn-Gesellschaft (LVCI)-nál, mely egy magánvasút-társaság volt az Osztrák- Magyar Monarchiában.
A tíz gőzmozdonyt a Cail cég szállította 1857-ben az LVCI-nek. A Déli Vasút átszámozta a mozdonyokat saját számozási rendszere szerint 161-170 (más források szerint: 101-105 és 150-154) pályaszámúakra. 1864-től az SB 22 sorozat 120-129 pályaszámait kapták
1867-ben a mozdonyok közül öt a Strade Ferrate Alta Italia (SFAI)-hoz került, ahol 709–713, később 773–777 pályaszámokat kaptak. A Rete Adriatica mind az őt SFAI eredetű mozdonyt átszámozta 3001-3005 pályaszámúakká, majd 1899 és 1903 között selejtezte őket.
A Déli Vasút a megmaradt öt mozdonyát 1886 és 1890 között selejtezte.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a LVCI 161–170 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.