Harta (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Harta szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harta
Harta utcarészlet.jpg
Harta címere
Harta címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKalocsai
Jogállás nagyközség
Polgármester Dollenstein László (független)[1]
Irányítószám 6326
Körzethívószám 78
Népesség
Teljes népesség3239 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség25,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület129,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Harta (Magyarország)
Harta
Harta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 41′ 40″, k. h. 19° 01′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 40″, k. h. 19° 01′ 39″
Harta (Bács-Kiskun megye)
Harta
Harta
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Harta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Harta témájú médiaállományokat.

Harta (horvátul: Karta, Hartava, (németül: Hartau[3]) nagyközség Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai járásban.

Elnevezései[szerkesztés]

Horvátul a településnek két ismert neve van. A felsőszentivániak Karta, a bátyaiak Hartava néven említették.[4]

Fekvése[szerkesztés]

A Duna mellett, az 51-es főút mentén helyezkedik el, Solt és Dunapataj között. Budapesttől mintegy 100 kilométerre fekszik.

Története[szerkesztés]

Harta és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit az itt talált nagyszámú régészeti leletanyag is bizonyít. Területén bronzkorból és avar korból származó település nyomai kerültek elő a földből, valamint gazdag leletanyagú honfoglalás kori temetőt is feltártak itt a közelmúltban.

A település nevét az oklevelek 1187-ben említik először. Nevét 1193-ban Horta, 1289-ben Harta alakban írták.

1187-ben Eufrozina királyné (1146), II. Géza király neje Harta egy részét a székesfehérvári kereszteseknek adta, míg Harta másik része fehérvári várbirtok volt.

A település a tatárjárás alatt lakatlanná vált, s az így elnéptelenedett várföldet (a várjobbágyok, és Hartai(?) nemesek földje mellett) IV. László király, 1289-ben Vejtei Sebestyénnek adta, és határát leíratta. Az oklevélben leírt határ a déli Duna-parttól kelet felé indulva a „várjobbágyok és nemesek Hartája” megfelel a mai Dunapataj mellett fekvő Nagyharta pusztának. Északon Ölle és Szüle faluval (ma puszta) határos.

Hartáról a madocsai rév vitt át a Dunántúlra.

A települést Harta, Kis-Harta, 1455-ben Nagy-Harta neveken említik az okiratok.

1455-ben Mikolai Mihály és Bálint birtoka. 1573-ban, a török időkben a székesfehérvári vár tartozéka. 1686-os összeíráskor már mint néptelen helyet említették.

17221724 között a település földesura gróf Ráday Pál volt, aki az elnéptelenedett faluba Württemberg, Hessen, Pfalz és Speyer környéki németeket telepített.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott.

1910-ben 4967 lakosából 1968 magyar, 2962 német volt. Ebből 1447 római katolikus, 836 református, 2626 evangélikus volt.

2001-ben lakosságának 6,4%-a sváb, a többiek nagyrészt magyar nemzetiségűek.

A településhez tartoztak Hartaibojár és Hartaimikla, valamint Dunatetétlen és Érsekiharta puszták is.

Hartaibojár, Hartaimikla[szerkesztés]

A 16. században még önálló helység volt. Bojárt (Bolyár) és Miklát 1596-ban Szegedy Márton és András kapták királyi adományként. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás adatai szerint e két puszta Tersztyánszky László és József, továbbá Vigyázó Pál és Mihály birtoka volt.

Szülleölle puszta[szerkesztés]

Nevét 1427-ben említettek először az oklevelek, ekkor került Kormői Péter neje Katalin birtokába. A 18. században a Földváry családé, a 20. század elején a hartaiak birtoka, akik a mintegy 500 hold erdőt 1865-ben kiirtották és szántófölddé alakították át. A helység neve előtte Kisharta volt.

Szarkási (szőlős)[szerkesztés]

A falu északi határában lévő, eredetileg 3-6 méter széles és 80-100 méter hosszú parcellákra osztott, pár tíz hektáros, részben homokos terület, amin a helyi lakosság tradicionálisan szőlőt művelt, a szőlőkben elszórtan gyümölcsfákkal. A 4-8 soros, jellemzően gyalogszőlő művelésű parcellák biztosították az egyes családok évi bortermését. Más svábok által lakott vidékekhez hasonlóan itt is főleg siller borokat készítettek, változó minőségben. A helyi sváb nyelvhasználatban "Aspae" néven hívott szőlős a rezgőnyárfa német nevére utal (Aspe), így feltételezhetően korábban nyárfaligetes terület lehetett.

Az elmúlt évszázadokban kis parcellákon főleg a direkt termő otelló adta a siller borhoz szükséges kék szőlőt, a fehér szőlők pedig különböző fajták voltak, mint a 2000-re szinte teljesen kiszoruló, szintén direkt termő nova, az alacsony cukortartalmú, de vékony héja és alacsony savtartalma miatt csemegeszőlőként is igen kedvelt, rózsaszínű bogyójú piros szlanka, valamint a szintén csemegeszőlőként is fogyasztható fehér saszla. Mivel leginkább a homokos részeken termeltek szőlőt, így a filoxéra nem jelentett veszélyt a vesszőről szaporított, nem direkt termő szőlőfajtákra sem.

Az otelló szőlőből külön otelló borokat is készítenek, régebben hosszú áztatással, nagy savtartalmú mélyvörös színben, újabban inkább szemezve, rövidebb ideig áztatva, alacsonyabb savtartalommal készítik. Elmondható, hogy az otelló helyben igen közkedvelt, a helyi vörös és siller borok ízét nagyban meghatározó, rezisztens, kevés kémiai beavatkozást igénylő szőlő. Szokás volt még az otelló szőlők fürtjeit fejjel lefelé fellógatni a padláson, hogy a szemek ne érintkezzenek, mert az így tárolt és aszalódó szőlő egészen tél végig élvezhető csemege volt a paraszti családoknál.

A faluhoz közel eső kis parcellákon nem csak szőlőt, de kisebb mértékben más gyümölcsöt is termeltek. A jellemzően magonc kajszi, őszibarack, "lapos alma", szilva (aminek a legmegbecsültebb fajtájára a francia quetsche szót használták) és meggy mellett az egres és a ribizli volt jellemző a sorok közt. Az egrest és a ribizlit a parcellák közepére ültették, hogy a dűlőúton baktató, megéhezett kapásokat kevésbé tegyék ki a kísértésnek.

Az 1990-es évek végétől a borszőlő háztáji termelése hanyatlásnak indult és a kis parcellák jelentős részét elhanyagolták, azok elgazosodtak. A 2000-es években az eredeti terület falutól messzebbi dűlőit egyre inkább szántónak kezdték el használni, a szőlőtermesztés visszaszorult a faluhoz legközelebb eső 2 dűlőre (amiből az első dűlő dupla hosszúságú), majd néhány gazda több összevont parcellára akácligetek telepítésébe kezdett, míg mások szintén több parcellát összevonva gyümölcsösöket telepítettek. A terület kisebb részén megmaradt keskeny szőlősök jelentős részét is magasművelésűre alakították, tradicionális gyalogszőlő már csak mutatóban maradt.

Nevének eredete[szerkesztés]

Egyes műkedvelő helytörténészek szerint a község neve a német „hart” (kemény) szóból származhat, ugyanis Hartát nagyrészt német telepesek népesítették be a 18. században. A környékbeliek szerint rendkívül keményen dolgoztak, ezért kaphatta a település ezt a nevet. Más, idősebb hartaiak pedig úgy tartották, hogy a falu neve azért lett Harta, mert amikor az első német-ajkú protestáns családok ulmi skatulyáikon[5] (Ulmer Schachtel) megérkeztek a Dunán, nagyokat dobbantottak a lábukkal a helyi kötött, néhol anyagos "kemény" talajon és ez miatt nevezték el így új otthonukat.

A fenti magyarázatok a népetimológia kategóriába esnek, az új telepesek hiányos helytörténeti ismeretei miatti találgatások a település nevének a német "hart" (kemény) szóhoz való hasonlósága miatt kaphattak szárnyra. A "hart" szó összekötése a helyi talajjal, illetve a legendásan keményen dolgozó hartai svábokkal azonban logikailag megalapozott magyarázatnak tűnhetett sokaknak.

A falu 1723-ban kezdődő újratelepítése előtti dokumentumok egyértelművé teszik a település nevének korábbi eredetét. Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évből való adománylevélben olvasható. 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka.[6] Tekintve, hogy a falut Horta vagy Harta néven már 12–13. századi oklevelek is említik, neve nyilvánvalóan nem származhat a 18. századi német telepesektől.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Lehr Péterné Halák Rózsa Aranka (független)[7]
  • 1994–1998: András István (független)[8]
  • 1998–2002: András István (független)[9]
  • 2002–2006: András István (független)[10]
  • 2006–2010: András István (független)[11]
  • 2010–2014: András István (független)[12]
  • 2014–2019: Dollenstein László (független)[13]
  • 2019-től: Dollenstein László (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 20,9% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,4%, református 12,2%, evangélikus 23%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 11,8% (24,9% nem nyilatkozott).[14]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Magyarország németlakta települései magyarul és németül Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, ungarndeutsche.de
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
  5. Ulm, ahonnan németek indultak magyar emigrációba. Élet sója. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  6. Harta múltja. www.harta.hu. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  7. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 18.)
  9. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  10. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  11. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  12. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  13. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  14. Harta Helységnévtár

További információk[szerkesztés]