Othello (szőlőfajta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Othello
direkt termő
Othello
Othello
Egyéb nevei Arnold 1, Otelló, Otelo, Canadien Hamburgh
Hazai elterjedtsége csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Fürt leírása középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött
Érési időszak szeptember vége, október eleje
Érzékenység peronoszpóra, szárazság
Borának jellemzői rubinpíros, enyhén labruska ízű és illatú asztali vörösbor
Megjegyzések Kiszorult a termesztésből.

Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, jellegzetes vitis labrusca (rókaszőlő) mellékízű direkt termő szőlőfajta, a Vitis labrusca × Vitis riparia × Vitis vinifera keresztezéseiből származó hibrid. A labruska mellékízű fajták borát Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozni már évtizedek óta tilos, ezért árutermelő ültetvényeken sehol sem találkozunk az Othello fajtával. Az érvényben lévő magyar Bortörvény[1] rendelkezése szerint a direkt termő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni. Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenik meg. A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos. A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.[2]

Jellemzői[szerkesztés]

Tőkéje középerős növekedésű, közepes vagy bőtermő. Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres. Fürtje középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag. A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható. Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható. Rothadásnak, fagyoknak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta.

Bora rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]