Othello (szőlőfajta)

Othello
direkt termő
Othello
Egyéb nevei	Arnold 1, Otelló, Otelo, Canadien Hamburgh
Hazai elterjedtsége	csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Fürt leírása	középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött
Érési időszak	szeptember vége, október eleje
Érzékenység	peronoszpóra, szárazság
Borának jellemzői	rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú asztali vörösbor
Megjegyzések	Kiszorult a termesztésből.

Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, jellegzetes vitis labrusca (rókaszőlő) mellékízű direkt termő szőlőfajta, a Vitis labrusca × Vitis riparia × Vitis vinifera keresztezéseiből származó hibrid. A labruska mellékízű fajták borát Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozni már évtizedek óta tilos, ezért árutermelő ültetvényeken sehol sem találkozunk az Othello fajtával. Az érvényben lévő magyar Bortörvény rendelkezése szerint a direkt termő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni. Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenik meg. A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos. A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.

Jellemzői

Tőkéje középerős növekedésű, közepes vagy bőtermő. Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres. Fürtje középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag. A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható. Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható. Rothadásnak, fagyoknak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta.

Bora rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor.

Források

• Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978, 244. o. ISBN 963-230-442-X
• Borlexikon [1]
• Az Othello szőlőfajtáról szakmai szemmel