Direkt termő szőlőfajták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Izabella szőlő direkt termő, áthatóan Vitis labrusca (rókaszőlő) ízű és illatú szőlőfajta

A direkt termő szőlőfajták (vagy közvetlenül termő szőlőfajták) olyan – keresztezésből származó – fajták, melyek oltatlanul (saját gyökerükön) is ehető, illetve bornak feldolgozható gyümölcsöt teremnek, mivel – bár általánosságban elmondható, hogy a minőség kárára, de – gyökerük a filoxérának (szőlőgyökértetű), levélzetük és termésük pedig a gombaféléknek többé-kevésbé ellenáll.

Részben a Vitis labrusca, részben az amerikai és az eurázsiai szőlők keresztezéséből származó fajták tartoznak ide: Noah, Izabella[1], Elvira, Othello, Delavári, Jacquez, Clinton, Herbemont, Lydia.[2] A betegségeknek ellenálló szőlőfajták nemesítését az indokolta, hogy a második világháború utáni szőlőmonográfiai felmérések szerint a direkt termő szőlőfajták telepített területe Magyarországon elérte már azt a mennyiséget, ami nagymértékben rontotta a magyar bor külkereskedelmi hitelét.[3] Szőlő szaporítása történhet generatív úton magról és növényi résszel vegetatív úton, ami a köztermesztésben alkalmazott szaporítási mód.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]