Ugrás a tartalomhoz

Glavičani

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glavičani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség8 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület2,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 08′ 08″, k. h. 16° 20′ 25″45.135600°N 16.340300°EKoordináták: é. sz. 45° 08′ 08″, k. h. 16° 20′ 25″45.135600°N 16.340300°E
SablonWikidataSegítség

Glavičani falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 39, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 11 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Zrinyi-hegység déli lejtőin fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu neve a „glavica” (fejecske) földrajzi névből származik, mely általában kisebb magaslatokat jelöl. Ilyen értelemben a név glavicaiak jelentésű jelezve, hogy a település kisebb magaslaton települt. Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Glavičani benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 191, 1910-ben 326 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 19 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
191 191 169 248 282 326 285 268 197 187 144 119 90 75 26 19

Nevezetességei

[szerkesztés]

Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1780-ban épült, a II. világháborúban semmisült meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]