Harta (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solymári (vitalap | szerkesztései) 2021. május 29., 16:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Megközelítése)
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Harta (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Harka.
Harta
Harta címere
Harta címere		 Harta zászlaja
Harta zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBács-Kiskun
JárásKalocsai
Jogállásnagyközség
PolgármesterDollenstein László (független)[1]
Irányítószám6326
Körzethívószám78
Népesség
Teljes népesség3368 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség25,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület129,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 41′ 40″, k. h. 19° 01′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 40″, k. h. 19° 01′ 39″
Harta (Bács-Kiskun vármegye)
Harta
Harta
Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Harta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Harta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Harta (horvátul: Karta, Hartava, (németül: Hartau[3]) nagyközség Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai járásban.

Elnevezései

Horvátul a településnek két ismert neve van. A felsőszentivániak Karta, a bátyaiak Hartava néven említették.[4]

Fekvése

A Duna mellett helyezkedik el, Budapesttől mintegy 100 kilométerre délre.

A szomszédos települések: észak felől Solt, északkelet felől Dunatetétlen, kelet felől Akasztó, délkelet felől Kiskőrös, dél felől Dunapataj, nyugat felől Madocsa, északnyugat felől pedig Bölcske, utóbbi két település már a Duna túlsó partján terül el.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 51-es főút, mely a belterületének nyugati széle mentén halad el. Dunatetétlennel az 5305-ös út köti össze, Nagykékes nevű, különálló településrészére pedig az 53 121-es számú mellékút vezet a központjából.

Vonattal a Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon lehetett elérni a települést, ott azonban 2007. március 4. óta nincs személyszállítás. Harta megállóhely a lakott terület keleti szélén helyezkedett el, az 53 121-es út vasúti keresztezésétől délre, közúti elérését az abból délnek kiágazó 53 307-es számú mellékút biztosította.

Története

Harta és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit az itt talált nagyszámú régészeti leletanyag is bizonyít. Területén bronzkorból és avar korból származó település nyomai kerültek elő a földből, valamint gazdag leletanyagú honfoglalás kori temetőt is feltártak itt a közelmúltban.

A település nevét az oklevelek 1187-ben említik először. Nevét 1193-ban Horta, 1289-ben Harta alakban írták.

1187-ben Eufrozina királyné (1146), II. Géza király neje Harta egy részét a székesfehérvári kereszteseknek adta, míg Harta másik része fehérvári várbirtok volt.

A település a tatárjárás alatt lakatlanná vált, s az így elnéptelenedett várföldet (a várjobbágyok, és Hartai(?) nemesek földje mellett) IV. László király, 1289-ben Vejtei Sebestyénnek adta, és határát leíratta. Az oklevélben leírt határ a déli Duna-parttól kelet felé indulva a „várjobbágyok és nemesek Hartája” megfelel a mai Dunapataj mellett fekvő Nagyharta pusztának. Északon Ölle és Szüle faluval (ma puszta) határos.

Hartáról a madocsai rév vitt át a Dunántúlra.

A települést Harta, Kis-Harta, 1455-ben Nagy-Harta neveken említik az okiratok.

1455-ben Mikolai Mihály és Bálint birtoka. 1573-ban, a török időkben a székesfehérvári vár tartozéka. 1686-os összeíráskor már mint néptelen helyet említették.

1722–1724 között a település földesura gróf Ráday Pál volt, aki az elnéptelenedett faluba Württemberg, Hessen, Pfalz és Speyer környéki németeket telepített.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott.

1910-ben 4967 lakosából 1968 magyar, 2962 német volt. Ebből 1447 római katolikus, 836 református, 2626 evangélikus volt.

2001-ben lakosságának 6,4%-a sváb, a többiek nagyrészt magyar nemzetiségűek.

A településhez tartoztak Hartaibojár és Hartaimikla, valamint Dunatetétlen és Érsekiharta puszták is.

Hartaibojár, Hartaimikla

A 16. században még önálló helység volt. Bojárt (Bolyár) és Miklát 1596-ban Szegedy Márton és András kapták királyi adományként. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás adatai szerint e két puszta Tersztyánszky László és József, továbbá Vigyázó Pál és Mihály birtoka volt.

Szülleölle puszta

Nevét 1427-ben említettek először az oklevelek, ekkor került Kormői Péter neje Katalin birtokába. A 18. században a Földváry családé, a 20. század elején a hartaiak birtoka, akik a mintegy 500 hold erdőt 1865-ben kiirtották és szántófölddé alakították át. A helység neve előtte Kisharta volt.

Szarkási (szőlős)

A falu északi határában lévő, eredetileg 3-6 méter széles és 80-100 méter hosszú parcellákra osztott, pár tíz hektáros, részben homokos terület, amin a helyi lakosság tradicionálisan szőlőt művelt, a szőlőkben elszórtan gyümölcsfákkal. A 4-8 soros, jellemzően gyalogszőlő művelésű parcellák biztosították az egyes családok évi bortermését. Más svábok által lakott vidékekhez hasonlóan itt is főleg siller borokat készítettek, változó minőségben. A helyi sváb nyelvhasználatban "Aspae" néven hívott szőlős a rezgőnyárfa német nevére utal (Aspe), így feltételezhetően korábban nyárfaligetes terület lehetett.

Az elmúlt évszázadokban kis parcellákon főleg a direkt termő otelló adta a siller borhoz szükséges kék szőlőt, a fehér szőlők pedig különböző fajták voltak, mint a 2000-re szinte teljesen kiszoruló, szintén direkt termő nova, az alacsony cukortartalmú, de vékony héja és alacsony savtartalma miatt csemegeszőlőként is igen kedvelt, rózsaszínű bogyójú piros szlanka, valamint a szintén csemegeszőlőként is fogyasztható fehér saszla. Mivel leginkább a homokos részeken termeltek szőlőt, így a filoxéra nem jelentett veszélyt a vesszőről szaporított, nem direkt termő szőlőfajtákra sem.

Az otelló szőlőből külön otelló borokat is készítenek, régebben hosszú áztatással, nagy savtartalmú mélyvörös színben, újabban inkább szemezve, rövidebb ideig áztatva, alacsonyabb savtartalommal készítik. Elmondható, hogy az otelló helyben igen közkedvelt, a helyi vörös és siller borok ízét nagyban meghatározó, rezisztens, kevés kémiai beavatkozást igénylő szőlő. Szokás volt még az otelló szőlők fürtjeit fejjel lefelé fellógatni a padláson, hogy a szemek ne érintkezzenek, mert az így tárolt és aszalódó szőlő egészen tél végig élvezhető csemege volt a paraszti családoknál.

A faluhoz közel eső kis parcellákon nem csak szőlőt, de kisebb mértékben más gyümölcsöt is termeltek. A jellemzően magonc kajszi, őszibarack, "lapos alma", szilva (aminek a legmegbecsültebb fajtájára a francia quetsche szót használták) és meggy mellett az egres és a ribizli volt jellemző a sorok közt. Az egrest és a ribizlit a parcellák közepére ültették, hogy a dűlőúton baktató, megéhezett kapásokat kevésbé tegyék ki a kísértésnek.

Az 1990-es évek végétől a borszőlő háztáji termelése hanyatlásnak indult és a kis parcellák jelentős részét elhanyagolták, azok elgazosodtak. A 2000-es években az eredeti terület falutól messzebbi dűlőit egyre inkább szántónak kezdték el használni, a szőlőtermesztés visszaszorult a faluhoz legközelebb eső 2 dűlőre (amiből az első dűlő dupla hosszúságú), majd néhány gazda több összevont parcellára akácligetek telepítésébe kezdett, míg mások szintén több parcellát összevonva gyümölcsösöket telepítettek. A terület kisebb részén megmaradt keskeny szőlősök jelentős részét is magasművelésűre alakították, tradicionális gyalogszőlő már csak mutatóban maradt.

Nevének eredete

Egyes műkedvelő helytörténészek szerint a község neve a német „hart” (kemény) szóból származhat, ugyanis Hartát nagyrészt német telepesek népesítették be a 18. században. A környékbeliek szerint rendkívül keményen dolgoztak, ezért kaphatta a település ezt a nevet. Más, idősebb hartaiak pedig úgy tartották, hogy a falu neve azért lett Harta, mert amikor az első német-ajkú protestáns családok ulmi skatulyáikon[5] (Ulmer Schachtel) megérkeztek a Dunán, nagyokat dobbantottak a lábukkal a helyi kötött, néhol anyagos "kemény" talajon és ez miatt nevezték el így új otthonukat.

A fenti magyarázatok a népetimológia kategóriába esnek, az új telepesek hiányos helytörténeti ismeretei miatti találgatások a település nevének a német "hart" (kemény) szóhoz való hasonlósága miatt kaphattak szárnyra. A "hart" szó összekötése a helyi talajjal, illetve a legendásan keményen dolgozó hartai svábokkal azonban logikailag megalapozott magyarázatnak tűnhetett sokaknak.

A falu 1723-ban kezdődő újratelepítése előtti dokumentumok egyértelművé teszik a település nevének korábbi eredetét. Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évből való adománylevélben olvasható. 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka.[6] Tekintve, hogy a falut Horta vagy Harta néven már 12–13. századi oklevelek is említik, neve nyilvánvalóan nem származhat a 18. századi német telepesektől.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1991: Lehr Péterné Halák Rózsa Aranka (független)[7][8]
  • 1991–1994: dr. Leitert János (független)[9]
  • 1994–1998: András István (független)[10]
  • 1998–2002: András István (független)[11]
  • 2002–2006: András István (független)[12]
  • 2006–2010: András István (független)[13]
  • 2010–2014: András István (független)[14]
  • 2014–2019: Dollenstein László (független)[15]
  • 2019-től: Dollenstein László (független)[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
3417
3362
3239
3233
3176
4337
3368
2013201420182019202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 20,9% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,4%, református 12,2%, evangélikus 23%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 11,8% (24,9% nem nyilatkozott).[16]

Nevezetességei

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Magyarország németlakta települései magyarul és németül Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, ungarndeutsche.de
  4. ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
  5. ↑ Ulm, ahonnan németek indultak magyar emigrációba. Élet sója. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  6. ↑ Harta múltja. www.harta.hu. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  7. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  9. ↑ Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  10. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 18.)
  11. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  12. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  13. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  14. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  15. ↑ Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  16. ↑ Harta Helységnévtár

További információk

  • Harta a datourinfo.eu honlapján
  • Fél Edit: Harta néprajza; Kertész Ny., Karcag, 1935
  • Nagy Béla: 20 éves a hartai "Lenin" tsz. Adalékok Harta község és a hartai "Lenin" mezőgazdasági termelőszövetkezet történelméhez; Franklin Ny., Bp., 1969
  • Nagy Béla: Solt-Harta és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet története; Fejér Megyei Ny., Dunaújváros, 1972
  • Boross Marietta: A hartai festett bútorok / Imre Mária: A mecseknádasdi és óbányai fazekasság; Tankönyvkiadó, Bp., 1982
  • Adalékok Harta történetéhez; vál., összeáll. Gallé Tibor; Népszava, Bp., 1983
  • Hatvani Dániel: Negyedszázad után a hartai Erdei Ferenc Tsz.; Erdei Tsz., Harta, 1983
  • H. Barta Lajos: Harta. És hartaiak mondják kétezer küszöbén...; Önkormányzata, Harta, 1999
  • Wünsch László: A Hartai Német Nemzetiségi Hagyományőrző Táncegyüttesről. A hagyományőrzés a testvérkapcsolat tükrében az új évezred küszöbén; Önkormányzat, Harta, 2002
  • Kustár Rozália–Langó Péter: Ezüstbe öltözött lányok. Honfoglalás kori sírok Harta határában; Viski Károly Múzeum, Kalocsa, 2003 (Kalocsai múzeumi kiskönyvtár)
  • Kustár Rozália: Hartai gyógyító hagyományok; Önkormányzat, Harta, 2006 (Hartai füzetek)
  • Szabóné Mészáros Mária: Hartai játékkincsek; Önkormányzat, Harta, 2008 (Hartai füzetek)
  • Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, 2007; szerk. Schuckertné Szabó Csilla; s.n., s.l., 2007
  • Hartai konyha; szerk. Iván Andrea, András Tiborné; Hartai Hagyományőrző Kulturális Egyesület–Hartai Idősek Klubja, Harta, 2009
  • Schill Tamás: A Pataji Múzeum és Tájház rövid ismertetője / Értékőrző Harta. A Hartai Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház rövid kalauza; szöveg Kustár Rozália, Gottschall Péter; Hartai Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház–Pataji Múzeum, Harta–Dunapataj, 2009
  • Eiler Ferenc: Németek, helyi társadalom és hatalom. Harta, 1920–1989; Argumentum, Bp., 2011
  • Busa Mónika: Hartai bútorok; Kuny Domokos Múzeum, Tata, 2014 (A Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményei)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harta_(Magyarország)&oldid=23906492”