Siller
A siller (kastélyos bor) nem egy szőlőfajtára utal, siller szőlő nem létezik. A siller egy színtartomány — a rozénál sötétebb, a vörösbornál halványabb. Az ilyen néven forgalmazott bor minősége egyszer jobb, máskor rosszabb, árnyalata is változhat.
A siller bor sötét rózsaszín. Több száz éves múltra tekint vissza. Eredetileg vegyesen szüretelték, egy puttonyba rakva a vörös és a fehér fürtökets. A mai bortörvény ezt a megoldást tiltja: siller bor már csak kékszőlőből készíthető, ezért ízéből már fehérbor zamata már nem található meg, és a mai sillerek a régieknél sötétebbek. A rozé bornál tovább áztatják a héjon, ezért abból több szín- és cserzőanyag oldódik ki. A rozéborok és a sillerek legfőbb különbsége, hogy utóbbiak valamennyi ideig együtt erjednek a törköllyel, így kapják meg a vörösborokéra hasonlító, ám azokénál lényegesen lágyabb ízüket.[1]
A siller bor magyar és német sajátosság. Magyarországon ennélfogva leginkább a sváb területeken népszerű. Hazánkban a legfontosabb szőlőfajta, amelyből siller bort készítenek: a kadarka.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Gerencsér Ferenc: BOR és SZŐLŐ KISLEXIKON. Anno Kiadó, Debrecen, 2008. ISBN 978 963 375 545 7 p. 212.
