Budaörsi- és Budakeszi-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Budaörsi-medence szócikkből átirányítva)
Pozíció Magyarország térképén

A Budaörsi- és Budakeszi-medence a Dunazug-hegyvidék részei.[1]

Budakeszi-medence[szerkesztés]

A Budakeszi-medence keleti felének látványa a Csíki-hegyekből, a háttérben Budakeszi

A Budakeszi-medence a Budaörsi-hegység nyugati oldalán lévő nagy, katlanszerű süllyedék. Kelet felől a Széchenyi-hegy, a János-hegy, délről és délnyugatról a Csíki-hegyek, a Köszörűkő-hegy, a Biai-hegy, nyugatról a Kis-Kopasz és a Hosszú-hajtás-hegy, északról a Hárs (Hársbokor)-hegy fennsíkja és a Sziklafal határolják.

A felszínét vastag lösz fedi, amiből előbukkannak idősebb kőzetek: dolomit (kaptárkövek), nummuliteszes mészkő, budai márga és oligocénmiocén homokoskavicsos üledékek. A medence vizeit a Budakeszi-árok vezeti le a budaörsi Hosszúréti-patakba.

A medence északi részén fekszik Budakeszi, déli és délnyugati részét szántóföldek (Nagy-Biai-földek) valamint szőlők és gyümölcsösök fedik.

Budaörsi-medence[szerkesztés]

A Budaörsi-medence a Tétényi-fennsíkról. Az előtérben Törökbálint–Pistály, a háttérben Budaörs és a dolomitrögök

A Budaörsi-medence a Budai-hegység déli előterében a Duna völgye felé nyitott mélyedés, ami nyugat-keleti irányban húzódik. Hossza kb. 15 kilométer, szélessége 2-3 kilométer. Tengerszint feletti magassága a nyugati részen 140-160 méter, a keleti részen 120-140 méter.

A medencét délről a Tétényi-fennsík, északról a Csíki-hegyek, a Budaörsi-hegy és a Kakukk-hegy határolják, nyugatról a Bia környéki domboknál végződik. Kialakulásában a szerkezeti mozgások, a folyóvíz, a szél és a negyedidőszaki talajfolyások játszottak szerepet. Felszíne hullámos, vizenyős lapályok és alacsony teraszszigetek váltakoznak. A keleti részén viszonylag magasabb hátak, dombok találhatóak: Pacsirta-hegy, Péter-hegy, Dobogó. Ezek között az Örsödi- és az Őrmezői-lapályban keresűvizes kutak vannak.

A terület tájképileg legszebb része az északi lejtő vidéke, ahol a lösz és a harmadidőszaki üledékek fölé kopár dolomitrögök magasodnak: Huszonnégyökrös-hegy, Ló-hegy, Szekrényes-hegy, Törökugrató, Odvas-hegy, Kő-hegy. A Nap-hegy, a Tűzkő-hegy és a Rupp-hegy már alig válik el a lejtőktől.

A rögöket a medencefelszínnel hosszú lankás lejtős hátak kötik össze, amiken völgyek, vízmosások, szőlők és gyümölcsösök találhatóak. A medence tengelyében a Hosszú-réti-patak gyűjti össze a vizeket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1023 old.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Budapest természeti földrajza, szerk.: Pécsi Márton, Budapest, 1959

Forrás[szerkesztés]

Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 182–184. o. ISBN 9630564106