István-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
István-barlang
Az István-barlang bejárata
Az István-barlang bejárata
Hossz 1445 m
Magasság 331 m
Ország Magyarország
Hely Lillafüred
Hegység Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Kataszteri szám 5372-1
Elhelyezkedése
István-barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
István-barlang
István-barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′
A Wikimédia Commons tartalmaz István-barlang témájú kategóriát.

Az István-barlang (tkp. Szent István-barlang) egy cseppkőbarlang MiskolcLillafüreden. A barlang késő triász (anizuszi) mészkőben alakult ki. 1445 méter hosszú, vertikális kiterjedése 93 méter. Kataszteri száma: 5372-1. Szinonimái még: Vödörlapító-barlang, Kutyalyuk 1., Kutya-barlang, Istvánoldali 1. barlang, István-karsztbarlang, István cseppköves-barlang, Szent István-barlang, Szent István barlang. Idegenforgalmi célokra kiépített, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett természeti érték.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

A Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 m mély üreg volt, és vonyítása nyomán találtak rá magára a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt 1913-ban. Feltárását 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot, bevezették a világítást, és 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.

A második világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement, és csak 1955-ben hozták rendbe.

A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában.

Leírása[szerkesztés]

Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belsőbb részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben is feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. Mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú. Egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]