Szent István-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(István-barlang szócikkből átirányítva)
Szent István-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 1470 m
Mélység 24 m
Magasság 77 m
Függőleges kiterjedés 101 m
Tengerszint feletti magasság 331 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-1
Elhelyezkedése
Szent István-barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szent István-barlang
Szent István-barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.

A Szent István-barlang, vagy röviden István-barlang egy Lillafüreden található barlang. Idegenforgalmi célokra kiépített, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett barlang.

Leírása[szerkesztés]

A Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang késő triász (anisusi) mészkőben alakult ki. Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belsőbb részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben is feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. Mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú. Egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben.

Előfordul az irodalmában István-barlang (Kordos 1984), István cseppköves-barlang, István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang (Kordos 1984), Kutyalyuk 1., Szent István barlang (Kordos 1984), Szt. István-barlang (Hevesi 2002) és Vödörlapító-barlang néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt, és a vonyítása nyomán találtak rá a barlangra. Az első bejárója Kadić Ottokár volt 1913-ban. A feltárását 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot, bevezették a világítást, és 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.

A második világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement és csak 1955-ben hozták rendbe. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletes leírás található a barlangról, a kiadvány országos barlanglistájában szerepel három névváltozata és egy térképen van feltüntetve a helye, valamint ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok között. A könyv egyik fényképmellékletében van egy fénykép a barlangról. 1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 214, 414, 414–415. old. ISBN 9639353396
  • Sebős Károly: A lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang. Turistaság és Alpinizmus, 1931. szeptember. (21. évf. 9. sz.) 230–232. old.
  • Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 190. old.

További információk[szerkesztés]