Szent István-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(István-barlang szócikkből átirányítva)
Szent István-barlang
A Szent István-barlang bejárata
A Szent István-barlang bejárata
Hossz 1470 m
Mélység 24 m
Függőleges kiterjedés 101 m
A bejárat tengerszint
feletti magassága
331 m
Ország Magyarország
Település: Miskolc
Földrajzi táj: Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Kataszteri szám 5372-1
Elhelyezkedése
Szent István-barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szent István-barlang
Szent István-barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.

A Szent István-barlang (vagy röviden István-barlang) egy Lillafüreden található barlang. Idegenforgalmi célokra kiépített, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett természeti érték.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

A Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 m mély üreg volt, és vonyítása nyomán találtak rá magára a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt 1913-ban. Feltárását 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot, bevezették a világítást, és 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.

A második világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement, és csak 1955-ben hozták rendbe. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kataszteri számát.

A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában.

Leírása[szerkesztés]

A barlang késő triász (anisusi) mészkőben alakult ki. Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belsőbb részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben is feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. Mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú. Egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben.

Előfordul irodalmában István-barlang, István cseppköves-barlang, István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang, Kutyalyuk 1., Szent István barlang és Vödörlapító-barlang néven is.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]