Harta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harta
Harta címere
Harta címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Kistérség 2012-ig Kalocsai
Jogállás nagyközség
Polgármester András István[1]
Irányítószám 6326
Körzethívószám 78
Népesség
Teljes népesség 3341 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 25,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 129,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Harta  (Magyarország)
Harta
Harta
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,69449°, k. h. 19,02738°
Harta  (Bács-Kiskun megye)
Harta
Harta
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
é. sz. 46,69449°, k. h. 19,02738°
Harta weboldala

Harta (horvátul Karta, Hartava, (németül Hartau[3]) nagyközség Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai kistérségben.

Tartalomjegyzék

Elnevezései [szerkesztés]

Horvátul a településnek két ismert neve van. A felsőszentivániak Karta, a bátyaiak Hartava néven említették.[4]

Fekvése [szerkesztés]

A Duna mellett; Budapest-től 100 km-re, az 51-es főúton Solt és Dunapataj között található.

Története [szerkesztés]

Harta és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit az itt talált nagyszámú régészeti leletanyag is bizonyít. Területén bronzkorból, és avar-korból származó település nyomai kerültek elő a földből, valamint gazdag leletanyagú honfoglaláskori temetőt is feltártak itt a közelmúltban.

A település nevét az oklevelek 1187-ben említik először. Nevét 1193-ban Horta, 1289-ben Harta alakban írták.

1187-ben e. Eufrozina királyné (1146), II. Géza király neje Harta egy részét a székesfehérvári kereszteseknek adta, míg Harta másik része fehérvári várbirtok volt.

A település a tatárjárás alatt lakatlanná vált, s a lakatlanná vált várföldet (a várjobbágyok, és Hartai(?) nemesek földje mellett) IV. László király, 1289-ben Vejtei Sebestyénnek adta, és határát leíratta. Az oklevélben leírt határ a déli Duna-parttól kelet felé indulva a „várjobbágyok és nemesek Hartája” megfelel a mai Dunapataj mellett fekvő Nagyharta pusztának. Északon Ölle és Szüle faluval (ma puszta) határos.

Hartáról a Madocsai rév vitt át a Dunántúlra.

A települést Harta, Kis-Harta, 1455-ben Nagy-Harta neveken említik az okiratok.

1455-ben Mikolai Mihály és Bálint birtoka. 1573-ban, a török időkben a székesfehérvári vár tartozéka. 1686-os összeíráskor már mint néptelen helyet említették.

17221724 között a település földesura gróf Ráday Pál volt, aki az elnéptelenedett faluba Württemberg, Hessen, Pfalz és Speyer környéki németeket telepített.

2001-ben lakosságának 6,4 %-a sváb, a többiek nagyrészt magyar nemzetiségűek.

Nevének eredete [szerkesztés]

Egyes műkedvelő helytörténészek szerint a község neve a német „hart” (kemény) szóból származhat, ugyanis Hartát nagyrészt német telepesek népesítették be a 18. században. A környékbeliek szerint rendkívül keményen dolgoztak, ezért kaphatta a település ezt a nevet.

A fenti magyarázat népetimológia. Tekintve, hogy a falut Horta vagy Harta néven már 12–13. századi oklevelek is említik, neve nyilvánvalóan nem származhat a 18. századi német telepesektől.

Források [szerkesztés]

Nevezetességei [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Harta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 27.)

További információk [szerkesztés]