Sajóudvarhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sajóudvarhely (Șieu-Odorhei)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang községközpont
Irányítószám 427305
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34789
Népesség
Népesség686 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság47[3]
Népsűrűség13,41 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület51,16 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sajóudvarhely (Románia)
Sajóudvarhely
Sajóudvarhely
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 09′ 11″, k. h. 24° 17′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 11″, k. h. 24° 17′ 29″
Sajóudvarhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóudvarhely témájú médiaállományokat.

Sajóudvarhely (románul Șieu-Odorhei, németül Dienesdorf, szász nyelven Dînesdref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Földrajz[szerkesztés]

Bethlentől 9 km-re délkeletre, a Sajó bal partján fekszik. A község 5116 hektáros területének 34%-a szántóföld, 24%-a legelő, 17%-a erdő és 10%-a rét.

Története[szerkesztés]

1263-ban Drauchvduarhel ('Darócudvarhely') 1329-ben Uduorhel, 1345-ben Dyenuswduarhely ('Dénesudvarhely' – ebből való a német név) alakban említették. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. Eredetileg magyar falu volt, a 16. században unitárius egyházközséggel. Az 1640-es évekre az akkor már református gyülekezet megfogyatkozott és filiaként Somkerékhez csatolták. 1700 körül románok is lakták, mert akkor görögkatolikus egyháza alakult. 1713-ban mindössze 17 jobbágy és 5 zsellér lakta, 1766-ban azonban már ismét református anyaegyház, 62 férfivel és 54 asszonnyal.

1838 után telepedett le itt a Desbordes család és szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni. Az 1930-as, 1940-es években a faluban malom, téglagyár, olajüzem és gyapjúfésülő működött, melyek a Fodor család birtokában voltak. 1946-ban az egyetlen, 1944 után a faluban maradt magyar birtokos, ifj. Fodor Vilmos vezette be a villanyvilágítást.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 808 lakosából 576 volt román, 113 magyar, 80 zsidó és 36 cigány nemzetiségű; 584 görögkatolikus, 133 református, 80 zsidó és 11 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 846 lakosából 657 volt román és 183 magyar anyanyelvű; 649 görögkatolikus, 114 református, 51 zsidó, 48 ortodox és 25 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 748 lakosából 658 volt román és 72 magyar nemzetiségű; 581 ortodox, 67 református, 65 görögkatolikus, 20 pünkösdista és 7 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Református templomát a Becsegergely nemzetség építtette román stílusban a 13. században, először 1407-ben említették. Szentélye egyenes záródású. Ablakai a gótika jegyeit viselik magukon. 1860-ban felújították, ekkor készítették kék famennyezetét és a szentély dongaboltozatát. Az északi oldalon, egy befalazott kapu timpanonjában látható az a templom építésével egyidős, román stílusú dombormű, amelyet a legkorábbi fennmaradt középkori plasztikai emléknek tekinthetünk Erdélyben. Szent György vagy Szent Mihály küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, egyedülálló azonban, hogy a szentet egy másik figura segíti.
  • Fricsi Fekete-Bethlen-udvarház, 1812-ben épült. (jelenleg Desbordes-udvarház)
  • A volt Klebelsberg-udvarházat 1886-ban az Appel család alakíttatta át nyárilakká.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]

Források[szerkesztés]

Biserica reformata din Sieu-Odorhei (65).JPG