Aszúbeszterce
| Aszúbeszterce (Dorolea, Klein-Bistritz) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Jád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Jád |
| Irányítószám | 427122 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33578 |
| Népesség | |
| Népesség | 683 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 463 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszúbeszterce témájú médiaállományokat. | |
Aszúbeszterce (románul Dorolea) szász település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Besztercétől keletre, Oroszborgó, Jád és Aldorf közt, a Kelemen-havasok északnyugati lábánál fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Aszúbeszterce nevét 1332-ben említette először oklevél Arida Bystrica néven. A település a középkorban szabad szász falu volt.
1332-1335 között már egyházas hely volt, neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is: papja 1332-ben 1 lat, 1335-ben 1 garas pápai tizedet fizetett.
1453-ban Azyw-Besticie, 1587-ben Arida Bistrica, 1861-ben Aszú-Besztercze néven írták.
A 20. század elején Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
1910-ben 820 lakosa volt, ebből 538 német, 190 román, 83 cigány, 9 magyar volt, melyből 521 evangélikus, 270 görögkeleti ortodox, 13 római katolikus volt.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A falu szász építésű része (15.–216. házszámok) a romániai műemlékek listáján a BN-II-a-A-01649 sorszámon szerepel.[3]
- Evangélikus templom
- Ortodox templom
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 2017. január 28..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.

