Sajószentiván
| Sajószentiván
(Sântioana, Johannesdorf) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Sajónagyfalu |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sajónagyfalu |
| Irányítószám | 427157 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33836 |
| Népesség | |
| Népesség | 405 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 382 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Sajószentiván (románul Sântioana, németül Johannesdorf, az erdélyi szász nyelven Gehones) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 26 km-re délre, Berlád és Nagysajó közt fekvő település. Berláddal össze van épülve.
Története
[szerkesztés]1332-ben de Sancto Johanno néven említik először. A középkorban lakói erdélyi szászok voltak.
A falu lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították, ezt követően a faluba román jobbágyokat telepítettek. A néhány megmaradt szász lakos fokozatosan elvándorolt, főként Szászbudakra. Az utolsó lutheránus pap 1646-ban halt meg, utána a lutheránus egyházközség hívek hiányában megszűnt.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 560 lakosa volt, ebből 501 román, 36 cigány és 23 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 541 lakosából 528 román és 13 cigány volt.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro

