Magyarnemegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarnemegye (Nimigea de Jos)
Az 1801-ben épült református templom
Az 1801-ben épült református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont (Nemegye község)
Beosztott falvak Mittye, Oláhnemegye, Oláhnémeti, Szamosmakód, Szamosmagasmart, Tóhát, Virágosberek
Polgármester Mircea-Gavrilă Runcan (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 427190
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33998
Népesség
Népesség 1567 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 812 (2002)
Község népessége 5075 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 287 m
Terület 98,36 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Magyarnemegye (Románia)
Magyarnemegye
Magyarnemegye
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 15′ 12″, k. h. 24° 18′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 12″, k. h. 24° 18′ 03″

Magyarnemegye (románul: Nimigea de Jos, korábban Nimigea Ungurească, németül: Nindorf, szászul Nindref, jiddisül בענישאר) falu és magyar nyelvsziget Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének alaptagja személynévből való, amely a pannonhalmi apátság egyik 1211-ben oklevelében Nemegeh alakban jelenik meg.[4] (Nicolae Drãganu véleménye szerint neve annak a Néma nevű személynek a patakát (Néma ügyét) jelenti, aki a 40 km-re fekvő Néma nevű település névadója is.[5]) Először 1367-ben mint Nemige bukkan föl, majd 1392-ben Nemege inferior ('Alsónemegye'). Előtagja 1505-ben még szászokra utalt (Zaaznemegye, Oláhnemegyével párhuzamban). 1514-ben 'Szász- vagy Magyarnemegyé'-nek (Nemege hungaricalis alio nomine Nemege saxonicalis) írták. 1530-ban Magyarnemege.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől 16 kilométerre északkeletre, Naszódtól 22 km-re délnyugatra, a Nagy-Szamos bal partján fekszik.

Népessége[szerkesztés]

  • 1785-ben 513 lakosából 15 volt zsidó vallású. Öt évvel később 314 román görög katolikust számláltak meg a faluban, akik ekkoriban a többséget alkothatták.[6]
  • Később azonban a református magyarok kerültek többségbe. 1850-ben 835 személyből 437 volt magyar, 239 román, 138 zsidó és hét cigány nemzetiségű; 424 református, 246 görög katolikus, 138 zsidó és 27 római katolikus vallású.
  • 1900-ban, a telepítés után 1272 lakosából 901 vallotta magát magyar, 310 román és 61 német anyanyelvűnek; 708 volt közülük református, 325 görög katolikus, 212 zsidó és 23 római katolikus.
  • 2002-ben 1624 lakosából 812 volt magyar, 659 román és 148 cigány nemzetiségű; 799 református, 702 ortodox, 84 pünkösdi, 14 római és 13 görög katolikus vallású.

Története[szerkesztés]

A középkorban valószínűleg szász, a 16. században magyar jobbágyfalu volt. Református egyháza a 17. század közepén megfogyatkozott. 1713-ban 12 magyar és hat román család, 1750-ben 26 román zsellér- és 18 magyar jobbágycsalád lakta. A református egyház 1766-ban, Virágosberekkel együtt 105 főt számlált. Zsidó hitközsége az 1840-es években szerveződött és haszid irányzatú volt. 1915 és 1944 között jesivája is működött. Református iskoláját 1874-ben államosították. 1876-ig mindig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, akkor csatolták az újonnan létrehozott Beszterce-Naszód vármegyéhez.

1896-ban a magyar állam református bukovinai székelyeket telepített be a volt Földváry-birtokra, részben Andrásfalváról, részben (ugyancsak andrásfalviakat) az Al-Dunától. Minden család házat és 25 holdat kapott. Az ún. Telep utca eredeti lakóinak nagy része azonban hamarosan elköltözött, mert földjeik gyenge minőségűek voltak. Házhelyeiket és földjeiket részben a magyarnemegyeiek között osztották ki, részben újabb magyar telepeseket költöztettek be Kalotaszegről és Erdély középső részéről. A falu magyar és román fiataljai 1916-ig közös táncházakat tartottak, csak a fonók különültek el. 1943-ban 147 magyar–román vegyes házasság volt a faluban.

Kultúra[szerkesztés]

Koterkán „Kuku” István magyarnemegyei cigányprímás dallamkincsét Konkoly Elemér dolgozta fel. A banda felvételeiből 1993-ban jelent meg válogatás, Magyarnemegyei hangszeres népzene címmel.

Oktatás[szerkesztés]

2013/14-ben egy magyar óvodai csoport, magyar nyelvű alsó és összevont felső tagozat működött Magyarnemegyén.[7]

Gazdaság[szerkesztés]

A falu híres hagymatermesztéséről.

Henci forrás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  4. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 9630545675
  5. Toponimie și istorie. Cluj, 1928, 48. o.
  6. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  7. Iskolák veszélyben

Források[szerkesztés]

  • Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002
  • Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
  • Iosif Uilăcan: Colonizarea de la Nimigea Ungurească. Revista Bistriței 2006, 309–11. o.
  • László János: A Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásainak története 1762-től 1914-ig az első világháború kitöréséig. Kolozsvár, 2005
  • Köpeczi Béla: Nyelvészeti és folklór-kutatás az észak-erdélyi románok körében 1942 és 1943 között. In Erdélyi történetek. Budapest, 2002
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 9739203566  

További információk[szerkesztés]