Sajósebes
| Sajósebes (Ruștior, Unterschebesch) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Kissajó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kissajó |
| Irányítószám | 427317 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34887 |
| Népesség | |
| Népesség | 555 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 503 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 24° 40′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 24° 40′ 15″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sajósebes (románul Ruștior, németül Unterschebesch, erdélyi szász nyelven Nedderst-Sches) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Besztercétől délkeletre, Sajófelsősebes, Friss és Árdány között fekvő település.
Története[szerkesztés]
1228-ban Ruscia néven említik először. Német telepesek hozták létre, de ők idővel kipusztultak, 1587-ben már mint románok által lakott települést említik.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 578 lakosa volt, ebből 569 román és 9 magyar.
2002-ben 631 lakosából 629 román, 1 magyar és 1 cigány volt.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}