Dögmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dögmező (Dumbrăvița)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Kiskaján
Irányítószám 427031
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 32875
Népesség
Népesség 596 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 297 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dögmező (Románia)
Dögmező
Dögmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″

Dögmező település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől északra, a Czibes-patak mellett, Jávorvölgy, Középfalva, Ispánmező és Kiskaján közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

A település nevét a holtnak vagy dögnek nevezett lefolyás nélküli vize után kaphatta, amelyet román D'ug neve is valószínűsít.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1456-ban említi először oklevél Dengmezew néven.

1485-ben Deugmezew, 1576-ban Degmezeő, 1608-ban Deghmezeo, 1608-ban Dögmező és 1611-ben is Degmezeő néven írták.

A település kezdetektől fogva a Harinnay Farkas család birtoka volt és Szeszárma tartozéka.

1456-ban V. László király a birtokot hűtlenség miatt elkobozta Harinnay Farkas Jánostól és azt Farkas Tamás fiainak Jánosnak és Miklósnak adta.

1560-ban a Farkas családból való Farkas Farkas birtokának írták.

1596-ban Tahy István birtoka volt, aki azt nejére Kendy Zsuzsannára hagyta.

1607-ben Kendy István birtoka volt, 1618-tól a Haller család, Haller Zsigmond volt birtokosa. A Haller család tagjaié volt 1650-ig.

1663-ban Apafi Mihály az ekkor Béldy Pálnál zálogjogon levő birtokot Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek adományozta. A Bethlen családé volt még 1898-ban is.

1891-ben 911 lakosa volt, ebből 6 római katolikus, 864 görögkeleti ortodox román és 41 izraelita volt.

1910-ben 941 lakosa volt, ebből 4 magyar, 24 német, 890 román, melyből 104 görögkatolikus, 810 görögkatolikus ortodox, 26 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög keleti temploma az 1800-as évek végén épült. Egyike volt a környék legdíszesebb templomainak.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)