Cegőtelke

Cegőtelke (Țigău)
A cegőtelki református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Szászlekence
Rang	falu
Községközpont	Szászlekence
Irányítószám	427111
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	33499
Népesség
Népesség	389 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	356 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	370 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 24° 20′ 01″47.070463, 24.333538
A Wikimédia Commons tartalmaz Cegőtelke témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A cegőtelki görögkatolikus fatemplom

Cegőtelke (románul Țigău) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Beszterce-Naszód megyében, Kerléstől délkeletre, a Kecskés patak partján fekvő település.

Nevének eredete

Nevét a halászatban ismert egyik halfogó alkalmatosságról (halfogó vízrekesz, halfogó gázló) kaphatta, amellyel halászatkor a vizet zárják el a folyó teljes szélességében.

Története

Cegőtelke (Szász-Czege) nevét az oklevelek 1243-ban említették először Czegetelke néven, majd 1366-ban Zegen, 1407-ben Zegew, 1413-ban Scegew, 1622-ben Szaz Zege és Zász Zege néven is írták. A település kezdetben a dobokai vár földje volt, Czegő teleke néven, nagy valószínűséggel egy Czegő nevű dobokai várszolga neve után.

1241-ben a tatárjáráskor a falu elpusztult. 1243-ban az elpusztult települést IV. Béla király két szász úrnak; Lenting ispánnak, és testvérének Hermannak adományozta.

A XIV. század elején a Kajlaiak és Besztercei Henning unokái foglalták el a birtokot. 1344-ben kapták vissza birtokosai: Hermann fiának Miklósnak Mihály nevű fia és Lenning fiának Mihálynak Miklós nevű fia, kiket Pataiaknak neveztek. A későbbiekben Fátai Miklós fia Hermann után a magát leginkább Czegőinek nevező Krisztián ága maradt fenn Péter nevű fiában.

A Fátaiaknak fiúágon való magvaszakadása után - mivel őket, mármint Fátai vagy Czegői Pétert és fiát lekenczei szászok meggyilkolták - Zsigmond király a falut a szántai Laczk Dávid fiának Györgynek adta zálogba. 1430 körül pedig Zsigmond király a Kusalyi Jakcs János és Mihály székely ispánoknak zálogosította el a falut, s még ez évben a Kusalyi Jajcsoknak is adományozta Czege települést.

1444-ben Zalay István és neje Veronika volt a település birtokosa.

1490-ben Czegői Zalay Lászlóé, aki még 1492-ben is birtokosa volt.

1514-ben czegői Zalay Miklós és Péter birtoka volt.

1555-ig Kecseti Menyhért birtoka, akitől I. Ferdinánd király jószágvesztés miatt elvette, és itteni birtokrészét Nádasdy Tamás nádornak adományozta.

1628-ban Kecseti Menyhért és Pál volt birtokosa.

1677-ben Gyerő Zsófia Kölcsey Tamásné volt itt birtokos.

1702-ben több birtokosa is volt: Mikó István, Balogh János, Luczay István, Székely Pál, Bagaméri György, Pávay Miklós, Köblösi Gyula voltak birtokosaiként felsorolva.

1820-ban Apor Lázár, Balogh Ferenc özvegye, Bodoni Sándor, Nagy Zsigmond özvegye, Csabai Miklós özvegye, Ujlaky Samu, Székely László, Leska István és Nyerges József özvegye volt itt birtokos.

1898-ban Márkus Józsefé volt öröklés útján, és a református egyház volt birtokosa.

Az 1837 évi összeírás szerint 406 lakosa volt, ebből 40 nemes. A házak száma ekkor 80 volt.

1891-ben 497 lakosából 2 római katolikus, 176 görögkatolikus, 4 görögkeleti, 300 református, egy lutheránus, 14 izraelita volt. A település házainak száma 96, határa 1208 kataszteri hold volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának része volt.

Nevezetességek

• Református temploma - 1622-ben már állt régi kőtemploma, azonban 1830 körül leégett, és 1853-ban újították meg.
• Ortodox fatemploma

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.