Cegőtelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cegőtelke (Țigău)
A cegőtelki református templom
A cegőtelki református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Szászlekence
Irányítószám 427111
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33499
Népesség
Népesség430 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság356 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság370 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Cegőtelke (Románia)
Cegőtelke
Cegőtelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 24° 20′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 24° 20′ 01″
A cegőtelki görögkatolikus fatemplom

Cegőtelke (románul Țigău) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Beszterce-Naszód megyében, Kerléstől délkeletre, a Kecskés patak partján fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a halászatban ismert egyik halfogó alkalmatosságról (halfogó vízrekesz, halfogó gázló) kaphatta, amellyel halászatkor a vizet zárják el a folyó teljes szélességében.

Története[szerkesztés]

Cegőtelke (Szász-Czege) nevét az oklevelek 1243-ban említették először Czegetelke néven, majd 1366-ban Zegen, 1407-ben Zegew, 1413-ban Scegew, 1622-ben Szaz Zege és Zász Zege néven is írták. A település kezdetben a dobokai vár földje volt, Czegő teleke néven, nagy valószínűséggel egy Czegő nevű dobokai várszolga neve után.

1241-ben a tatárjáráskor a falu elpusztult. 1243-ban az elpusztult települést IV. Béla király két szász úrnak; Lenting ispánnak, és testvérének Hermannak adományozta.

A XIV. század elején a Kajlaiak és Besztercei Henning unokái foglalták el a birtokot. 1344-ben kapták vissza birtokosai: Hermann fiának Miklósnak Mihály nevű fia és Lenning fiának Mihálynak Miklós nevű fia, kiket Pataiaknak neveztek. A későbbiekben Fátai Miklós fia Hermann után a magát leginkább Czegőinek nevező Krisztián ága maradt fenn Péter nevű fiában.

A Fátaiaknak fiúágon való magvaszakadása után - mivel őket, mármint Fátai vagy Czegői Pétert és fiát lekenczei szászok meggyilkolták - Zsigmond király a falut a szántai Laczk Dávid fiának Györgynek adta zálogba. 1430 körül pedig Zsigmond király a Kusalyi Jakcs János és Mihály székely ispánoknak zálogosította el a falut, s még ez évben a Kusalyi Jajcsoknak is adományozta Czege települést.

1444-ben Zalay István és neje Veronika volt a település birtokosa.

1490-ben Czegői Zalay Lászlóé, aki még 1492-ben is birtokosa volt.

1514-ben czegői Zalay Miklós és Péter birtoka volt.

1555-ig Kecseti Menyhért birtoka, akitől I. Ferdinánd király jószágvesztés miatt elvette, és itteni birtokrészét Nádasdy Tamás nádornak adományozta.

1628-ban Kecseti Menyhért és Pál volt birtokosa.

1677-ben Gyerő Zsófia Kölcsey Tamásné volt itt birtokos.

1702-ben több birtokosa is volt: Mikó István, Balogh János, Luczay István, Székely Pál, Bagaméri György, Pávay Miklós, Köblösi Gyula voltak birtokosaiként felsorolva.

1820-ban Apor Lázár, Balogh Ferenc özvegye, Bodoni Sándor, Nagy Zsigmond özvegye, Csabai Miklós özvegye, Ujlaky Samu, Székely László, Leska István és Nyerges József özvegye volt itt birtokos.

1898-ban Márkus Józsefé volt öröklés útján, és a református egyház volt birtokosa.

Az 1837 évi összeírás szerint 406 lakosa volt, ebből 40 nemes. A házak száma ekkor 80 volt.

1891-ben 497 lakosából 2 római katolikus, 176 görögkatolikus, 4 görögkeleti, 300 református, egy lutheránus, 14 izraelita volt. A település házainak száma 96, határa 1208 kataszteri hold volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  4. Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)