Besenyő (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ez a szócikk a Beszterce-Naszód megyei településről szól. Található szócikk a besenyőkről, a korábban így nevezett Besenyőfaluról, Rinyabesenyőről, Sajóbesenyőről, Sepsibesenyőről, Székásbesenyőről, Zalabesenyőről, Zsitvabesenyőről és az azonos nevű, elpusztult faluról is.
Besenyő (Viișoara)
RO BN Biserica evanghelica din Viisoara (12).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Beszterce megyei jogú város
Irányítószám 420006
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 32465
Népesség
Népesség2269 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság57 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság340 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Besenyő (Románia)
Besenyő
Besenyő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 12″, k. h. 24° 26′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 12″, k. h. 24° 26′ 59″

Besenyő (románul: Viișoara, korábban Beșineu, németül: Heidendorf, szász nyelven Heendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől két kilométerre délnyugatra, a Beszterce jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar nevét besenyőkről kapta, akik valószínűleg a szászok beköltözése előtt lakták. Német neve ugyancsak rájuk vonatkozik: Heidendorf a m. 'pogány falu'. Első említésekor a német név latin tükörfordításával jelölték: villa Paganica (1332). 1468-ban Bessenyew, majd 1501-ben Heidendorf. Hivatalos úton megállapított román nevének jelentése 'szőlőskert' és hagyományos bortermelésére utal.

Története[szerkesztés]

Szász szabadfalu volt, a középkorban egyrészt kőfaragóiról, másrészt már bortermeléséről híres. A 16. század elején Petru Rareș moldvai vajda birtokaihoz tartozott. 1541-ben azután tért át a lutheri hitvallásra, hogy plébánosa megházasodott. A Basta-korszak és a 17. század későbbi pusztításai következtében csak 14 család maradt a faluban. 1713-ban 26 szász és 10 román család lakta. 1717-ben a tatárok égették fel. 1750-ben 40 szász és 12 román család élt benne, de román lakóit 1760 körül Naszód vidékére telepítették.

Az újkorban Erdély északkeleti részén a leghíresebb bortermő falu volt. Charles Boner 1865-ben egy Velencéből importált rizlingfajtából készült borát dicsérte,[4] a 20. században steiniger nevű cuvée-jéről volt híres, amelyet egy 19071911-ben a Rückrich és a Lukas családok által telepített dűlő boraiból, legnagyobbrészt királyleánykából állítottak elő.[5] 1876-tól Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott, a megye egyik járásának székhelyeként.

Népessége[szerkesztés]

  • 1900-ban 680 lakosából 563 volt német, 93 román, 19 magyar és 5 cigány anyanyelvű; 615 evangélikus, 36 görögkatolikus, 13 református, 11 zsidó és 4 római katolikus vallású. Nem magyar anyanyelvű lakóinak 6%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 1393 lakosából 1304 volt román, 69 cigány és 13 magyar nemzetiségű; 1262 ortodox, 46 adventista, 44 pünkösdista és 11 református vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Electronic Text Archive
  5. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 228–29. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sulyok és favilla Besenyőről, a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2] és [3]