Felsőbalázsfalva
| Felsőbalázsfalva (Blăjenii de Sus, Oberblasendorf) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Somkerék |
| Rang | falu |
| Községközpont | Somkerék |
| Irányítószám | 427322 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34930 |
| Népesség | |
| Népesség | 389 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 326 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőbalázsfalva (románul Blăjenii de Sus, korábban Blașfalăul de Sus, németül Oberblasendorf, az erdélyi szász nyelven Ewerst-Bluesendref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Besztercétől 13 km-re nyugatra, Alsóbalázsfalva, Kajla, Szásztörpény és Beszterce közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
1292-ben Balas de Ruzua néven említik először. A reformáció idején lakosságának egy része a lutheránus, másik része a református vallást vette fel, ebből következik, hogy ekkoriban vegyes német - magyar lakossága volt. A középkori templomot a lutheránus németek foglalták le maguk számára, de 1700-ra annyira megcsappant a számuk, hogy csak egy német család maradt a faluban. Ekkor a templom a reformátusok kezére került, de nemsokára az ő számuk is annyira megcsappant, hogy hívek hiányában a református püspökség eladta az időközben beköltözött görög - katolikus románoknak, akik saját vallásuk követelményeinek megfelelően átépítették.
A település a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 590 lakosából 487 román, 89 cigány, 11 német és 3 magyar volt.
2002-ben 418 lakosa volt, ebből 391 román és 27 cigány
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1882-ben Nicolae Bălan erdélyi ortodox püspök.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}