Borgóprund

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borgóprund (Prundu Bârgăului)
Az egykori községi szálloda, ma I–IV. osztályos általános iskola
Az egykori községi szálloda, ma I–IV. osztályos általános iskola
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségBorgóprund
Rangközségközpont
Irányítószám427230
SIRUTA-kód34244
Népesség
Népesség4596 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság6 (2011)[1]
Népsűrűség7,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság526 m
Terület611,6 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 13′ 13″, k. h. 24° 44′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 13″, k. h. 24° 44′ 30″
Borgóprund weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Borgóprund témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Borgóprund (románul: Prundu Bârgăului) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Borgó a 'várberek' jelentésű német Burgau, míg a Prund a 'homokos térség, porond' jelentésű román prund átvétele.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől 22 kilométerre északkeletre, a Tiha-patak Besztercébe ömlésénél, a Borgói-havasok déli, a Kelemen-havasok északi lábánál fekszik.

Népessége[szerkesztés]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Nő kígyóval (1939)
Ortodox templom (1837)
Borgóprundi olajütő a 19. század közepéről

A Borgói-hágó előterében a 14. századtól létezett szórt település Borgó néven, amely Doboka vármegyéhez tartozott. 1755-ben kiépítették a Beszterce völgyében Moldvába vezető postautat. Az 1769–73 között fölvett jozefiniánus térkép a mai Alsóborgó, Borgóprund és Borgóbeszterce területén sorakozó gazdaságokat Nagy Borgo néven írja, de a Tiha-patak Besztercébe ömlésénél jelez egy Prundu Szekuluj nevű házcsoportot. A Borgó-vidék központjaként való kiépülése a terület Katonai határőrvidékhez való csatolásához kötődik. Erre felkészülésül a kincstár már 1770-ben papírmalmot alakított itt, és itt jelölte ki a Borgó-vidék falvainak katonai parancsnokságát. 1784-ben lakóit megváltották a Bethlen családtól, attól kezdve az erdélyi második román határőrezredben szolgáltak határőrként. Az elégedetlenséget megelőzendő a hatóságok meg sem próbálták őket katolizálni, mindvégig ortodox hiten maradtak. 1784-ben hetivásár tartására kapott jogot. Ugyanazon évtől itt élt a határőrség egyik alezredese, 1816-tól kezdve egyik őrnagya. Papírmalmát 1793-ban bérbe adták.[2]

1848-ban a román határőrezredek a császár mellett, a magyar forradalmárok ellen fogtak fegyvert. Környékét Urban vezetésével sáncokkal erődítették. 1849. február 25-én Bem József serege a határőröket Bukovinába szorította. A határőrök családjai a hegyekbe húzódtak, Bem seregének székely katonái pedig kijavították a Beszterce-völgy erődítéseit. A Grotenhjelm és Urban vezette orosz–osztrák (román) egyesült csapatok június 21-én bírták a székely helyőrséget állásaik feladására.

1851-ben a határőrezredet feloszlatták. Borgóprund 1861 és 1876 között Naszód vidéke egyik járási székhelye volt. 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, járásszékhelyi címét 1877-ben vesztette el.[3] Papírmalmát 1873-ban a bécsi Neusiedler cég vásárolta meg, a következő évben pedig megnyílt a Zum Engelschutz patika.

1880 körül a borgó-vidéki lakosság fő megélhetési forrását az a mintegy háromszáz kezdetleges fűrészmalom biztosította, amely a falvak külterületén deszkát, gerendát, lécet, szőlőkarót és zsindelyt gyártott. Ezeket a borgói fuvarosok Beszterce, Dés és Kolozsvár piacán értékesítették, visszafelé pedig kézműves termékeket hoztak eladni a dornavátrai vásárra.[4] 1883-ban Haltrich és fia komoly papírgyárrá alakították át a papírmalmot.[5] Zsidó lakói 1885-től alkottak saját hitközséget, amely szigorúan ortodox, részben haszid szellemben működött. A 20. század elején ló- és marhavásárok színhelye volt több fogadóval, faiparral, alma- és szilvatermesztéssel, szarvasmarha-tenyésztéssel. Híresek voltak a határában rendezett medvevadászatok. 1908-ban nagyközséggé alakult.[6] 1909-ben megszűnt az alapítványi román határőriskola, a borgóprundi gyerekek ezután csak az 1885-ben alapított állami magyar iskolába járhattak. Friedländer Elimélekh rabbi 1904-től Kneszet Hahamim címmel vallási folyóiratot adott ki, Friedländer Mendelné nyomdájában 1910 és 1913 között héber írású kiadványok is készültek.[7]

A papírgyár 1928 körül nyolcvan munkással évi 1200 tonna papírt állított elő.[8] 1940 után Bethlen István személyesen árjásította, valódi tulajdonosai-vezetői helyükön maradhattak.[9] 1944 októberében a szovjetek elől visszavonuló magyar csapatok legyilkolták a falu hét román lakosát.[10]

1956 őszén a Borgóprundon állomásozó 255. tüzérezred katonái – a magyarországi forradalom hatására – szervezkedésbe kezdtek Teodor Mărgineanu főhadnagy vezetésével, melynek célja egy rendszerellenes zendülés kirobbantása lett volna. A Securitate azonban rövid idő alatt tudomást szerzett a szervezkedésről, a szervezőket letartóztatták, Mărgineanut pedig Szamosújváron kivégezték.

Gazdaság[szerkesztés]

  • A papírgyár az utolsó években iskolaszereket, füzeteket, kartont és hullámpapírt állított elő.[11] Miután csődbe ment, helyén 2007-ben egy ötszáz munkahelyes új gyárat adtak át, amely hűtőberendezéseket és radiátorokat gyárt.[12]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ [1]
  2. ↑ Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 8–9. o.
  3. ↑ Adrian Onofreiu: ‘Contribuții documentare privind istoria comitatului Bistrița-Năsăud: 1876–1899’ Arhiva Someșană, 3. sorozat, 5 (2006): 291. o.
  4. ↑ Oroszi Sándor, A dualizmus kori fakereskedelem, különös tekintettel Erdélyre. Budapest, 2009, 10. és 60. o.[2] PDF
  5. ↑ Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530—1900). Budapest, 1963, 335. és 348. o.
  6. ↑ Belügyi Közlöny 1908, 484. o.
  7. ↑ Diana Medan – Viorica Medan, Evreii someșeni (București, é. n. [2012]), 133. o.
  8. ↑ Osvát Kálmán szerk.: Erdélyi lexikon. Nagyvárad, 1928 [3] PDF
  9. ↑ Bächer Iván: A Bethlen grófok Böckere. In A zongora helye. Budapest, 2001
  10. ↑ Társadalmi és etnikai konfliktusok a 19-20. században – Konfliktustérképek. [2015. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  11. ↑ www.hicart.8k.com Archiválva 2015. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  12. ↑ www.ziare.com (románul) A gyár honlapja: www.raal.ro (angolul)

Források[szerkesztés]

  • Virgil Șotropa: Militarizarea Văiei Bârgăului. Arhiva Someșană 10 (1929)

További információk[szerkesztés]

  • díszített tojás (1913) a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [4][halott link]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borgóprund&oldid=26580301”