Borgóprund

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borgóprund (Prundu Bârgăului)
Az egykori községi szálloda, ma I–IV. osztályos általános iskola
Az egykori községi szálloda, ma I–IV. osztályos általános iskola
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Felsőborgó
SIRUTA-kód 34244
Népesség
Népesség 4345 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Község népessége 5633 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 611,6 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borgóprund (Románia)
Borgóprund
Borgóprund
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 11″, k. h. 24° 44′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 11″, k. h. 24° 44′ 30″
Borgóprund weboldala

Borgóprund (románul: Prundu Bârgăului) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Borgó a 'várberek' jelentésű német Burgau, míg a Prund a 'homokos térség, porond' jelentésű román prund átvétele.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besztercétől 22 kilométerre északkeletre, a Tiha-patak Besztercébe ömlésénél, a Borgói-havasok déli, a Kelemen-havasok északi lábánál fekszik.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nő kígyóval (1939)
Ortodox templom (1837)

A Borgói-hágó előterében a 14. századtól létezett szórt település Borgó néven, amely Doboka vármegyéhez tartozott. 1755-ben kiépítették a Beszterce völgyében Moldvába vezető postautat. Az 1769–73 között fölvett jozefiniánus térkép a mai Alsóborgó, Borgóprund és Borgóbeszterce területén sorakozó gazdaságokat Nagy Borgo néven írja, de a Tiha-patak Besztercébe ömlésénél jelez egy Prundu Szekuluj nevű házcsoportot. A Borgó-vidék központjaként való kiépülése a terület Katonai határőrvidékhez való csatolásához kötődik. Erre felkészülésül a kincstár már 1770-ben papírmalmot alakított itt, és itt jelölte ki a Borgó-vidék falvainak katonai parancsnokságát. 1784-ben lakóit megváltották a Bethlen családtól, attól kezdve az erdélyi második román határőrezredben szolgáltak határőrként. Az elégedetlenséget megelőzendő a hatóságok meg sem próbálták őket katolizálni, mindvégig ortodox hiten maradtak. 1784-ben hetivásár tartására kapott jogot. Ugyanazon évtől itt élt a határőrség egyik alezredese, 1816-tól kezdve egyik őrnagya. Papírmalmát 1793-ban bérbe adták.[2]

1848-ban a román határőrezredek a császár mellett, a magyar forradalmárok ellen fogtak fegyvert. Környékét Urban vezetésével sáncokkal erődítették. 1849. február 25-én Bem József serege a határőröket Bukovinába szorította. A határőrök családjai a hegyekbe húzódtak, Bem seregének székely katonái pedig kijavították a Beszterce-völgy erődítéseit. A Grotenhjelm és Urban vezette orosz–osztrák (román) egyesült csapatok június 21-én bírták a székely helyőrséget állásaik feladására.

1851-ben a határőrezredet feloszlatták. Borgóprund 1861 és 1876 között Naszód vidéke egyik járási székhelye volt. 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, járásszékhelyi címét 1877-ben vesztette el.[3] Papírmalmát 1873-ban a bécsi Neusiedler cég vásárolta meg, a következő évben pedig megnyílt a Zum Engelschutz patika.

1880 körül a borgó-vidéki lakosság fő megélhetési forrását az a mintegy háromszáz kezdetleges fűrészmalom biztosította, amely a falvak külterületén deszkát, gerendát, lécet, szőlőkarót és zsindelyt gyártott. Ezeket a borgói fuvarosok Beszterce, Dés és Kolozsvár piacán értékesítették, visszafelé pedig kézműves termékeket hoztak eladni a dornavátrai vásárra.[4] 1883-ban Haltrich és fia komoly papírgyárrá alakították át a papírmalmot.[5] Zsidó lakói 1885-től alkottak saját hitközséget, amely szigorúan ortodox, részben haszid szellemben működött. A 20. század elején ló- és marhavásárok színhelye volt több fogadóval, faiparral, alma- és szilvatermesztéssel, szarvasmarha-tenyésztéssel. Híresek voltak a határában rendezett medvevadászatok. 1908-ban nagyközséggé alakult.[6] 1909-ben megszűnt az alapítványi román határőriskola, a borgóprundi gyerekek ezután csak az 1885-ben alapított állami magyar iskolába járhattak. Friedländer Mendelné nyomdájában 1910 és 1913 között héber írású kiadványok is készültek.

A papírgyár 1928 körül nyolcvan munkással évi 1200 tonna papírt állított elő.[7] 1940 után Bethlen István személyesen árjásította, valódi tulajdonosai-vezetői helyükön maradhattak.[8] 1944. októberében a szovjetek elöl visszavonuló magyar csapatok legyilkolták a falu hét román lakosát.[9]

1956 őszén a Borgóprundon állomásozó 255. tűzérezred katonái – a magyarországi forradalom hatására – szervezkedésbe kezdtek Teodor Mărgineanu főhadnagy vezetésével, melynek célja egy rendszerellenes zendülés kirobbantása lett volna. A Securitate azonban rövid idő alatt tudomást szerzett a szervezkedésről, a szervezőket letartóztatták, Mărgineanut pedig Szamosújváron kivégezték.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A papírgyár az utolsó években iskolaszereket, füzeteket, kartont és hullámpapírt állított elő.[10] Miután csődbe ment, helyén 2007-ben egy ötszáz munkahelyes új gyárat adtak át, amely hűtőberendezéseket és radiátorokat gyárt.[11]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 8–9. o.
  3. Adrian Onofreiu: ‘Contribuții documentare privind istoria comitatului Bistrița-Năsăud: 1876–1899’ Arhiva Someșană, 3. sorozat, 5 (2006): 291. o.
  4. Oroszi Sándor, A dualizmus kori fakereskedelem, különös tekintettel Erdélyre. Budapest, 2009, 10. és 60. o.[1] PDF
  5. Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530—1900). Budapest, 1963, 335. és 348. o.
  6. Belügyi Közlöny 1908, 484. o.
  7. Osvát Kálmán szerk.: Erdélyi lexikon. Nagyvárad, 1928 [2] PDF
  8. Bächer Iván: A Bethlen grófok Böckere. In A zongora helye. Bp., 2001
  9. Társadalmi és etnikai konfliktusok a 19-20. században – Konfliktustérképek
  10. www.hicart.8k.com (románul)
  11. www.ziare.com (románul) A gyár honlapja: www.raal.ro (angolul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Virgil Șotropa: Militarizarea Văiei Bârgăului. Arhiva Someșană 10 (1929)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díszített tojás (1913) a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [3]