Nagyilva
| Nagyilva (Ilva Mare, Grossilwa) | |
.jpg) | |
| Nagyilvai parasztház a naszódi határőrmúzeum udvarán | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Nagyilva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427090 |
| SIRUTA-kód | 33346 |
| Népesség | |
| Népesség | 1868 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 620 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 22′, k. h. 24° 54′Koordináták: é. sz. 47° 22′, k. h. 24° 54′ | |
 | |
| Nagyilva weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyilva (románul: Ilva Mare, németül: Großilva) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Naszódtól 47 kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamosba ömlő Ilva vize mellett fekvő település.
Története[szerkesztés]
1552-ben Ilva, 1576-ban Ilwa, 1601-ben Ilova néven említette oklevél. Nevét patakjáról vette, ami az 'iszap' jelentésű szláv il szóból való, és etimológiailag megegyezik Illava nevével. 1564-ben Szentgyörgy faluval folytatott határpert. Ez a falu később elpusztult.
Az 1730-as években majoriak telepítették újra, az első telepes 1730-ban Toma Miclăuș volt. Később Radnáról és a Borgó-vidékről is érkeztek betelepülők. Az Erdélyi határőrvidék felállítása elől 1762-ben sokan Moldvába és Bukovinába menekültek, helyüket borgó-vidékiek és havasalföldiek foglalták el. A határőrség szervezése során még 1763-ban utcarendbe vonták, a lakosságot pedig a vallási unió elfogadására kényszerítették. A falu a második erdélyi román határőrezred része lett. Az ilvai granicsárok részt vettek a bajor örökösödési háborúban, az oszmánok elleni 1788-as hadjáratban, a forradalmi franciaország és Napóleon elleni háborúkban, 1848–49-ben pedig a császáriak oldalán a magyar forradalmárok ellen harcoltak.
Egy határkijelölő bizottság 1790-ben elválasztotta a majori és nagyilvai határt. A nagyilvaiaknak ítélte a majoriak által a környéken és még feljebb is birtokolt legelőket, cserében a majoriakat egy tagban kártalanította. 1800-ig a falunak nem volt szántója, ekkor kezdtek el az erdőtől szántóföldeket elhódítani. 1833-ban egy faházban nyílt meg első iskolája.
Az Erdélyi határőrvidék 1851-es feloszlatása után 1864-ig húzódó és eredménytelenül zárult pert folytatott Újradnával a Rusaia nevű hegy birtoklásáért. Cigányok az 1850-es években települtek be. 1861-től Naszód vidéke része, majd 1876-ban Beszterce-Naszód vármegye Óradnai járásához csatolták. 1883-ban nagyközséggé szerveződött.
Kiterjedt határa miatt a környék leggazdagabb falujának számított. Lakói famunkával is foglalkoztak, 1896-ban körülbelül száz család készített faedényeket.[2] 1904-ben Székely Frigyes gyógyszertárat nyitott benne.[3] 1945 után kivált belőle Ilvatelek és Ivăneasa.
1880-ban 2280 lakosából 2118 volt román és 46 német anyanyelvű; 2217 görögkatolikus és 56 zsidó vallású.
1992-ben 1972 lakosából 1953 volt román nemzetiségű; 1803 ortodox, 47 adventista és 34 görögkatolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Az Ilva fedett fahídja 1829-ben tölgyfából épült.[4]
- Ortodox (korábban görögkatolikus) temploma 1885-ben épült. A templom dísze Octavian Smighelschi ikonosztáza és szószéke 1898–99-ből.
- A falutól északkeletre 1991–92-ben emelt ortodox kolostor az észak-moldvai kolostorok tornyait idéző fatemplommal, máramarosi nagykapuval és Leonardo Utolsó vacsorájának mozaik változatával. Búcsúját augusztus 6-án tartják.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1920-ban Alexandru Husar irodalomtörténész.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye, 8. köt., Ipar. Kereskedés. Közlekedés. Bp., 1898, 327. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
- ↑ [1]
Források[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Grigore Gallan – Jeronim Slavócă: Istoria parochiei Ilva-Mare. Bistrița, 1906
- V. G. Borgovanu: Material pentru monografia comunei Ilva-Mare. Transilvania 1911, 1. sz., 19—27.
- Ioan N. Ureche: Monografia comunei Ilva-Mare, jud. Bistriţa-Nǎsǎud şi a familiei Ureche (ramurǎ Andrei) din aceasta comunǎ. Cluj-Napoca, 1997
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
