Retteg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Retteg (Reteag, Retteneck/Reckendorf)
A rettegi református templom
A rettegi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségPetru Rareș
Rang községközpont (Petru Rareș község)
Irányítószám 427220
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34182
Népesség
Népesség2573 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság333 (2011)[3]
Népsűrűség78,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248 m
Terület32,58 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Retteg (Románia)
Retteg
Retteg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 42″, k. h. 24° 00′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 42″, k. h. 24° 00′ 46″
Retteg weboldala
A református templom belső tere
A községi malom az államosításkor, 1949-ben

Retteg (románul Reteag, németül Retteneck, Rekendeck vagy Reckendorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Petru Rareș község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől 15 km-re északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik, Felőr és Baca között.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve talán egy 'hegyhát' vagy 'borda' jelentésű szláv *retjag szóból ered. A községet 1968-ban nevezték el a környéket egykor birtokló IV. Péter moldvai fejedelemről.

Története[szerkesztés]

Hiteles oklevélben 13321334-ben, Bettek, Retteg és Reteg néven említik először. Szász alapítású település. 1405-től a csicsói uradalomhoz tartozott. A 15. században mezőváros, vásár- és vámszedő hely volt. 1553-ban a csicsói uradalom központja, bíráit felváltva a magyarok és a szászok közül választották. 1566-ban lakói az unitárius vallásra tértek. A század végén a szamosújvári uradalomhoz csatolták. Országos vásárait a 1618. században Szaniszló napján, ezen kívül 16061607 körül Szent Mihálykor, 1676-ban május 8-án, július 9-én és Szent Mártonkor, 1731-ben Péter-Pálkor és Szent Mártontól tartották.[4] A 17. században visszatért a református hitre és esperesi székhely volt. 1704-ben Tiege fölgyújtatta. Erdélyben Gyulafehérváron kívül legkorábban, a 18. század folyamán zsidók is letelepültek itt. 1750-ben 177 adózó háztartást számlált. 1716-tól Belső-Szolnok vármegye egyik járásának székhelye, majd a vármegye felső kerületének központja volt. A 19. század első felében Margit napi vásáraira Moldvából lovakat hajtottak, sok szarvasmarha, sajt és gyapjú is gazdát cserélt rajtuk.[5] 1835-től görögkatolikus esperesi székhely. 1845-ben zsidó lakói fából zsinagógát építettek (ezt 1873-ban kőépülettel cserélték föl). 1850 és 1854 között Erdély hat kerülete (District) egyikének székhelye volt. 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye dési járásához tartozott. 1886-ban nyílt meg első gyógyszertára.[6] Az 1890-es években reb Sije Fränkel nagy hírű jesivát tartott fenn, ahová külföldről is érkeztek tanítványok.[7] 1898 és 1902 között Ion Pop-Reteganul Revista Ilustrată címmel havonta kétszer megjelenő kulturális folyóiratot adott ki. Az 1922-es földreform Bethlen Andrástól 704 hold szántót és 497 hold erdőt, Bethlen Páltól ötszáz hold szántót, nyolcvan hold erdőt, ötven hold legelőt és negyven hold rétet, Betegh Istvántól 120 holdat, a református egyháztól pedig 153 hold szántót és tizenkét hold erdőt sajátított ki. 1926-ban az akkor létrehozott Szamos megyéhez csatolták, ahol visszakapta járásszékhelyi rangját. Ugyanekkor december 15. és 20. közöttre egy negyedik nagyvásár tartását is engedélyezték. Pojeny nevű negyedének görögkatolikus lakói az 1920-as évek második felében papjukkal együtt ortodox hitre tértek, és új templomot építettek maguknak. A két világháború között egy helyi vállalkozó Retteg–Bukarest autóbuszjáratot üzemeltetett. 1944. május 6-án a helyi szeszgyár udvarán felállított gettóba gyűjtötték a környék zsidó lakosságát, majd innen Désre hurcolták őket.

Lakossága[szerkesztés]

1850-ben 1539 lakosából 729 volt román, 509 magyar, 165 zsidó és 61 cigány nemzetiségű.

1857-ben Retteg mezővárosban 1608 lakos élt 288 házban, melyből 78 római katolikus, 17 örmény katolikus, 863 görögkatolikus, 1 görögkeleti ortodox, 452 helvét, 187 zsidó volt.

1910-ben 2318 lakosából 1149 volt magyar, 988 román, 135 cigány és 46 német (jiddis) anyanyelvű, 1147 görögkatolikus, 530 zsidó, 517 református és 116 római katolikus vallású.

2002-ben 2790 lélek lakta, ebből 1582 román, 783 cigány és 422 magyar nemzetiségű, 2121 ortodox, 391 református, 119 pünkösdi hívő, 78 görögkatolikus, 38 római katolikus és 35 baptista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1726-ban Miháltz István jezsuita teológus.
  • Itt született 1853-ban Ion Pop-Reteganul folklorista.
  • Itt született 1867-ben Márk Lajos festőművész.
  • E településről származott a Lázár harangöntő család, melynek több tagja foglalkozott harangöntéssel. Vándormesterként szekéren járták az Alföld északkeleti részét, Szatmár vármegyétől Torna vármegyéig, Beregtől Békésig. 1792 körül a család tagjai közül Lázár György Tasnádra költözött, műhelyét utódai is fenntartották. [3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [2] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  5. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia, 1979., 513. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
  7. Mátyás Alexander: Retteg és környéke zsidóságának élete és pusztulása. In Singer Zoltán szerk.: Volt egyszer egy Dés…: Bethlen, Magyarlápos, Retteg, Nagyilonda és környéke. Tel-Aviv, 1969., II., 376. o.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
  • Cornelia Borza – Gheorghe Borza: Reteagul în documente și mărturii orale. Cluj-Napoca, 2006
  • A református templom részletes története és leírása (magyarul)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]