Aranyosmóric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aranyosmóric (Moruț)
RO BN Biserica evanghelica din Morut (9).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Szentmáté
Irányítószám 427141
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33710
Népesség
Népesség224 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság21 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság372 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranyosmóric (Románia)
Aranyosmóric
Aranyosmóric
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 57′ 40″, k. h. 24° 16′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 40″, k. h. 24° 16′ 22″

Aranyosmóric (románul Moruț) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szamosújvártól és Kékestől keletre, Mányik, Szentmáté és Újős közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve (Aranyos-Szász-Móric) aranyos előtagja újabb keletű, neve második részét szász lakosairól, s harmadik részét pedig Móric nevű alapítójáról kapta. 1511-ben Morycz, 1577-ben Morics, 1615-ben Moricznak írták.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1278 körül említették először Mowruch néven.

Első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak: Az e nemzetségből való Péter fiai; Sombor, Sándor és Pál voltak, de a nemzetség tagjai Móriczot 1291-ben a Szilbereki család tagjainak Mártonnak és fiainak Jakabnak, Jánosnak és Mikó fiainak eladták. Az ő leszármazottaiké volt, egészen 1391-ig, mikor Zsigmond király hűtlenség vádja miatt elvette a családtól és Bethleni Gergelynek adományozta.

1579-ben Maliczkovszky Polyák Mihály és Wesselényi Miklós megvettek egy itteni birtokrészt, melyet egymás közt két részre osztottak. Az 1580-as években Báthory Kristóf és Wesselényiek voltak főbb birtokosai.

Az 1600-as években a Báthory, Bethlen, Wesselényi, Kornis, gróf Haller családok voltak főbb birtokosok itt. Az 1700-as, 1800-as években a Haller, gróf Teleki, báró Kemény, Kendeffy, Wesselényi, Wass és más nemes családok birtoka volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.

1910-ben 525 lakosa volt, ebből 249 román, 172 német, 61 magyar volt, felekezet szerint 272 görögkatolikus, 189 evangélikus, 30 református.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • 15. századi evangélikus temploma a romániai műemlékek listáján a BN-II-m-B-01679 sorszámon szerepel.[4]
  • Görögkatolikus fatemplomát Szűz Mária megjelenésére szentelték.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  4. Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.