Simontelke
| Simontelke (Simionești, Seimersdorf) | |
 | |
| Ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászbudak |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászbudak |
| Irányítószám | 427019 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32759 |
| Népesség | |
| Népesség | 218 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 342 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″47.066793°N 24.502755°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″47.066793°N 24.502755°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Simontelke témájú médiaállományokat. | |
Simontelke (románul Simionești, korábban Șimontelche, németül Seimersdorf az erdélyi szász nyelven Seimesdref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 10 km-re délre, Malomárka, Alsóbudak, Szászbudak és Bilak közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1215-ben villa Simonis néven említették először.
További névváltozatai: 1318-ban t. Symonteluke ... iuxta t-m Bodaht, 1319-ben p. Simonteluke, 1587-ben Simontelke, 1760–1762 között Simon, 1808-ban Simontelke h., 1854-ben Simontelke, Simonsdorf g., Simontelniku val, 1888-ban Simontelke (Seimesdorf, Simontelnicu, Simontyelek), 1913-ban Simontelke.
1323-ban Ipoch fia András magister birtoka volt, akitől Károly Róbert király elkobozta, majd a Kacsics nemzetségből való Simon fia Mihálynak, illetve unokaöccsének: Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta (Gy2: 86). Utóbb a sajói uradalom tartozéka lett.
A középkorban magyar lakossága volt, mely a reformáció idején felvette a református vallást. 1621-ben még a reformátusoknak saját templomuk volt, azonban az 1658-as tatárjárást követően a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy a következő évszázad közepén azt jegyezték fel református lelkészéről Georg Fabritiusról, hogy "lelkészkedik hallgatók nélkül". Az ő 1754-ben bekövetkezett halálával a református egyházközség is megszűnt. A magyar lakosság pótlására román jobbágyok költöztek be.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód megye Besenyői járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 406 lakosa volt, ebből 397 román, 7 magyar és 2 német.
2002-ben 217 lakosából 215 román és 2 magyar volt.
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}