Simontelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Simontelke (Simionești, Seimersdorf)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Szászbudak
Irányítószám 427019
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 32759
Népesség
Népesség227 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság5 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság342 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Simontelke (Románia)
Simontelke
Simontelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″

Simontelke (románul Simionești, korábban Șimontelche, németül Seimersdorf az erdélyi szász nyelven Seimesdref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől 10 km-re délre, Malomárka, Alsóbudak, Szászbudak és Bilak közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

1215-ben villa Simonis néven említették először.

További névváltozatai: 1318-ban t. Symonteluke ... iuxta t-m Bodaht, 1319-ben p. Simonteluke, 1587-ben Simontelke, 1760–1762 között Simon, 1808-ban Simontelke h., 1854-ben Simontelke, Simonsdorf g., Simontelniku val, 1888-ban Simontelke (Seimesdorf, Simontelnicu, Simontyelek), 1913-ban Simontelke.

1323-ban Ipoch fia András magister birtoka volt, akitől Károly Róbert király elkobozta, majd a Kacsics nemzetségből való Simon fia Mihálynak, illetve unokaöccsének: Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta (Gy2: 86). Utóbb a sajói uradalom tartozéka lett.

A középkorban magyar lakossága volt, mely a reformáció idején felvette a református vallást. 1621-ben még a reformátusoknak saját templomuk volt, azonban az 1658-as tatárjárást követően a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy a következő évszázad közepén azt jegyezték fel református lelkészéről Georg Fabritiusról, hogy "lelkészkedik hallgtók nélkül". Az ő 1754-ben bekövetkezett halálával a református egyházközség is megszűnt. A magyar lakosság pótlására román jobbágyok költöztek be.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód megye Besenyői járásához tartozott.

Lakossága[szerkesztés]

1910-ben 406 lakosa volt, ebből 397 román, 7 magyar és 2 német.

2002-ben 217 lakosából 215 román és 2 magyar volt.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro