Szászszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szászszentgyörgy (Sângeorzu Nou)
Az ortodox (korábban evangélikus) templom tornya
Az ortodox (korábban evangélikus) templom tornya
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Szászlekence
Irányítószám 427108
SIRUTA-kód 33471
Népesség
Népesség 906 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 7
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 325 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászszentgyörgy (Románia)
Szászszentgyörgy
Szászszentgyörgy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 57′ 36″, k. h. 24° 21′ 19″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 36″, k. h. 24° 21′ 19″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászszentgyörgy témájú médiaállományokat.

Szászszentgyörgy (románul: Sângeorzu Nou, korábban Sângeorgiu Săsesc, németül: Sächsisch Sanktgeorgen) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől 32 kilométerre délnyugatra, a Mezőség északkeleti részén, a Lekencei-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1317–20-ban de Sancto Georgio, 1453-ban Zenth Ghewrgh, 1517-ben Zazzenthgyewrgh, 1808-ban Sank-Görgen, Szin-Giorzs és Szin-Gyuru néven említették. Szász telepesek alapították és Beszterce vidékéhez tartozott. 1332-ben 47 tűzhelyből állt. 1602-ben Giorgio Basta csapatai felgyújtották. 1713-ban 28 szász és hét román család lakta. 1717-ben a tatárok gyújtották föl. 1750-ben 56 szász és 25 román családját írták össze. Román lakóit 1762–64-ben Naszód vidékére költöztették. 1781-ben tűzvész pusztította. 1876-ban csatolták Beszterce-Naszód vármegyéhez. Határa 1883-ban 4883 kataszteri holdat tett ki, ennek 55%-a volt szántóföld, 19%-a gyümölcsös (főként szilva és alma) és 7%-a erdő. 1886-ban épült meg a falu mellett a vasút. 1911-re hajtották végre határának tagosítását. Egy tornádó, amely az Avasban támadt, 1912. május 13-án tönkretette a község erdejét, öt perc alatt 3500 tölgyet és gyertyánt döntött ki.[2] Négy szomszédsága (Nachbahrschaft) működött, utcánként: Obergasse, Aspengasse, Kirchgasse és Neugasse. A második világháborúig a románok főként a falu délnyugati részén, a Szászbongárdra vezető Rinngassé-n, a cigányok az Astengraben mellett húzódó Kirchgasse végében éltek. 1944. szeptember 7-én a Wehrmacht szász lakosságát evakuálta, többségük Alsó-Ausztriában töltötte a telet és a tavaszt. 1945 tavaszán mócokat telepítettek be. Nyáron a szászok kétharmada visszatért. 1975 után a szász közösség főként Németországba és Ausztriába emigrált.

1880-ban 1001 lakosából 773 volt német, 132 cigány és 92 román anyanyelvű; 884 evangélikus és 87 ortodox vallású.

2002-ben 1019 lakosából 884-en vallották magukat román és 128-an cigány nemzetiségűnek; 919 volt ortodox és 87 pünkösdi hívő.

Látnivalók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hanspeter Zehner: Heimatbuch Sächsisch Sanktgeorgen. Emmendingen, 1987
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Egly József: Az erdélyi tornado. Erdészeti Lapok 1914. 3. sz.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]