Felsőegres

Felsőegres (Agrișu de Sus)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Sajóudvarhely
Rang	falu
Községközpont	Sajóudvarhely
Irányítószám	427307
SIRUTA-kód	34805
Népesség
Népesség	133 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	360 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 09′ 04″, k. h. 24° 13′ 47″47.151057, 24.229823
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőegres és környéke egy régi fényképen

Felsőegres (románul: Agrișu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében

Fekvése

Sajóudvarhelytől nyugatra, Alsóegres délnyugati szomszédjában fekvő település.

Története

Felsőegres nevét 1364-ben említette először oklevél Egrus néven, mint pusztát. Nevének későbbi változatai: 1484-ben Egres, 1750-ben Felső-Egres.

Szász-Bréte határából alakult a 14. század első felében, Szászbréte urai a Becsegergely nemzetségbeli Apaffyak és Bethleniek telepitették be román lakosokkal, valószínűleg Moldvából. 1364-ben Bethleni Jakab fia Jakab, András fia Miklós, János fiai Gergely és Apa, s Almakereki Gegus fia János Szász-Brétét a határában települt Egres nevű oláh faluval egyetemben, a Somkerekieknek és pedig Gilét fiainak László, Mihály, Miklós, Gilét és Andrásnak, továbbá Gilét fia Mihály fiainak Gilétnek és Jánosnak és Gilét fia Beche fiának Istvánnak örökre átengedték. 1392-ben a birtokot 3 részre osztották maguk között: Virágosbereki Beche fia István; 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László, László fia László, Miklós fiai János és Antal és András fia Márton között.

Szent Mihály és Gábriel arkangyalokról elnevezett fatemploma 1757-ben épült. Az 1850-es években létesítették a szomszédos falvakkal közös iskolát.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 155 görögkatolikus román lakosa volt.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 399–402. o.  
• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.