Kissajó

Kissajó (Șieuț, Kleinschangen)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Kissajó
Rang	községközpont
Irányítószám	427315
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	34869
Népesség
Népesség	680 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3 (2011)
Népsűrűség	10,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	457 m
Terület	62,64 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′ 36″, k. h. 24° 38′ 53″46.976649, 24.648068
Sablon Wikidata Segítség

Kissajó (románul Șieuț, németül Kleinschangen, szász nyelven Kli-Schogn) község Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Kissajó az Erdélyi-medence északkeleti részén, a Kelemen-havasok lábánál fekszik. Besztercétől délkeletre található.

Története

A falu területén folytatott ásatások során bronzkori és vaskori leletek kerültek elő, valamint dák és római korból származó nyomok is.

Kissajó neve legelőször egy 1228-as oklevélben jelenik meg, Soyou néven. 1332-ben önálló plébániával rendelkezett, a plébános neve pedig Konrád volt. Lakói ekkor még németek voltak. Idővel a falu elnéptelenedett, majd 1670-ben románokkal telepítették be.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye besenyői járásához tartozott. A második bécsi döntés során, 1940-ben visszaítélték Magyarországnak, ekkor épült a község határában a Szeretfalva–Déda-vasútvonal. 1944-ben újra Románia része lett.

Lakossága

1910-ben 894 lakosa volt, melyből 828 román, 27 magyar, 33 cigány, 6 német.

2002-ben 829 fő lakta, 772 román és 57 cigány.

Források

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6