Galacfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galacfalva (Galații Bistriței)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Dipse, Harina, Kisfehéregyház és Tacs
Polgármester Vasile Găurean (PSD), 2012
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33284
Népesség
Népesség 578 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság 5
Község népessége 2201 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Földrajzi adatok
Terület 71,26 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Galacfalva (Románia)
Galacfalva
Galacfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 59′ 32″, k. h. 24° 25′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 32″, k. h. 24° 25′ 07″
Galacfalva weboldala

Galacfalva, 1912-ig Galac (románul: Galații Bistriței, németül: Heresdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mezőség keleti peremén, a Sajóba futó Dipse-patak partján, Besztercétől 18 km-re délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenczi István és Janitsek Jenő véleménye szerint neve besenyő eredetű és a románban kapta mai alakját.[3] Először 1345-ben mint Galoz, Golaz és Goloz jelenik meg, 1356-ban Galaz, 1587-ben már Galacz. Német neve valószínűleg nem független a szomszédos Harina nevétől.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban szász jobbágyfalu volt Doboka vármegyében. 1519-ben Galaci Tamás elzálogosította a helybeni udvarházát.[4] 1603-ban pusztán állt, majd románokkal települt újra. A 1819. században a Wesselényi és a Bethlen család birtoka volt. Az 1830-as években Wesselényi Miklós mintagazdaságot rendezett be, amely főként a juhászatra épült. Ő alapította a falu román népiskoláját is. Ekkoriban még állt az 1754-ben felújított református templom, de hívek nélkül.[5] Utolsó lelkészét, a gyülekezet nélküli Krizbai Jánost fiával és az uradalom gazdatisztjével együtt Urban besztercei főhadiszállására idézték. Urban elbocsátotta őket, de visszafelé, Besenyő határában mindhármukat lelőtték mint menekülőket. A romos református templomot 1876-ban, Wesselényi Miklós kívánságára felújították, de a faluban akkor élő 23 református többsége magyarul nem beszélő cigány volt.[6] A hívek megfogyatkozása miatt a templomot 1924-ben lebontották. A falut 1876-ban csatolták Doboka vármegyétől Beszterce-Naszód vármegyéhez.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 842 lakosából 813 volt román és 21 cigány nemzetiségű; 834 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 660 lakosából 650 volt román nemzetiségű; 641 ortodox és 16 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wesselényi-kripta
  • zsidó temető[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. (archivált változat)
  4. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 290. o.
  5. Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., 1986, 50–51.
  6. Nagy Mihály szentmátéi pap állítása az Erdélyi Protestáns Közlöny 1877-es évfolyamában, 7. o.
  7. International Jewish Cemetery Project

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]