Sajósárvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sajósárvár (Șirioara)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Sajóudvarhely
Irányítószám 427312
SIRUTA-kód 34841
Népesség
Népesség271 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság292 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sajósárvár (Románia)
Sajósárvár
Sajósárvár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 07″, k. h. 24° 17′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 07″, k. h. 24° 17′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajósárvár témájú médiaállományokat.

Sajósárvár, 1910-ig Sárvár (románul: Șirioara) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől 24 km-re nyugatra, Bethlentől 17 km-re délre, a Sajó bal partján fekszik.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Lakóinak száma az 1910-es évekig nőtt, azóta csökken.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1850-ben 355 lakosából 298 volt román, 33 magyar, 18 zsidó és hat magyar nemzetiségű; 298 görögkatolikus, 38 református és 18 zsidó vallású.
  • 2002-ben 289 román nemzetiségű lakosából 281 volt ortodox és nyolc görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Tatár Árpád besztercei régész a sajósárvári földvár 1972-ben folytatott ásatásra hivatkozva úgy véli, hogy a falu határában zajlott 1068-ban a cserhalmi ütközet, melynek során a földvár elpusztult. A vár a falutól keletre emelkedő dombon állt.

A falut először 1345-ben említették, Sarwar alakban. Ekkor Bálványos vára uradalmához tartozott. 1434 és 89 között a Sárvári, 1489–1555-ben a csulai Váncsa család birtokolta. 1475-ben magyar lakosságú volt. Lakói a 16. században unitárius vallásra tértek. Giorgio Basta katonái 1602-ben elpusztították. A 17. század első felében visszatért a kálvinizmushoz, romos templomával ekkor Sajószentandrás filiája volt. 1694-től számos kisebb nemesi család tulajdonolt benne birtokrészeket. Határa termékenynek számított a vidéken. 1700-ban tizenhat jobbágycsalád, 1750-ben tizennyolc jobbágy, 21 házas és kilenc házatlan zsellér, tizenhat kóborló, négy cigány, két szabados és egy kuriális nemes családfő lakta. Református egyházközsége 1705-ben lett anyaegyházzá és 1766-ban, Sajókeresztúrral együtt, 24 férfit és 36 asszonyt számlált. 1767-ben 218 ortodox és 42 görögkatolikus lelket írtak össze benne. (Később az ortodox románok is görögkatolikus hitre tértek.) 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. Reformátusai 1888-ban még saját papot tartottak, 1898-ban már a szászbrétei körlelkész szolgált be ide.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]