Felsőoroszfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Felsőoroszfalu (Rusu de Sus)
RusuDeSusBN.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Apanagyfalu
Irányítószám 427206
SIRUTA-kód 34137
Népesség
Népesség273 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság290 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőoroszfalu (Románia)
Felsőoroszfalu
Felsőoroszfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 10′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 10′ 51″
Felsőoroszfalu egy régi térképen

Felsőoroszfalu (románul: Rusu de Sus) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől délre, a Melles- és málomi patak összefolyásának szűk völgyében fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Régi nevét Karácson nevű várszolgájáról, Oroszfalu nevét orosz lakosairól kapta, előnevét pedig fekvése után, megkülönböztetésül a rajta alább fekvő hasonnevű falutól.

Felsőoroszfalu nevét 1305-ben említette először oklevél Molsed, Moltsed néven, mint Apafi-birtokot. 1408-ban Karacsontelke, 1410-ben utraque villa Ruthenorum néven volt említve. 1614-ben Oroszfalu alias Karachontelke, 1733-ban Felső-Oroszfalu, 1750-ben Felső-Oroszfalva. 1808-ban Oroszfalu (Felső), Ruszul de szusz, 1861-ben Felső-Oroszfalu, Ruszu, 1913-ban Felsőoroszfalu néven írták.

Története[szerkesztés]

A falu belterületén, az Alsóoroszfalva felé vezető út bal oldalán a Hallstatti kultúrához tartozó település maradványait tárták fel. (A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a BN-I-s-B-01383 sorszámon szerepel).[3]

A település kezdettől fogva az Apafyak birtokai közé tartozott. Egy ideig egy községet képezett Alsóoroszfaluval, de a 15. század elején már külön vált tőle, 1410-ben pedig már mindkettő meg van nevezve.

1408-ban Karácsontelki Apa fia Miklós mester, jobbágyai ellen Bethlen Pál és János mester tiszttartója tiltakozott, mivel azok a Bethleniek birtokában levő Almásmálom határából egy darabot elszántottak és learattak. 1447-ben nagyfalusi Apa fia Miklós végrendelkezik a birtok felett. 1467-ben Almakereki Apa fia Mihály Felsewkarachonthelke egészbirtokot és Alsokarachonthelke felét elzálogosította Geréb Jánosné: Zsófiának.

1620-ban Apafy György birtoka. 1667-ben I. Apafi Mihály és neje Bornemisza Anna örököseikül - a család kihalta esetére - a Bethlen családot; Búni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és Keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket tették meg. 1678-ban Apafy Miklós, 1694-ben Kemény János, 1696-ban özvegy Apafi Miklósné Teleki Anna (utóbb Kemény Jánosné) volt az egyik birtokos.

Felsőoroszfalunak egykor orosz, rutén lakosai voltak, akik a levéltári adatok szerint 1815-ben úgy innen, mint a szomszédos Apanagyfaluból többen Bukovinába vándoroltak ki. A kiköltözöttek helyére a hagyomány szerint a báró Bánffy család hozott román telepeseket. 1810-ben, 1843-ban, 1863-ban, 1866-ban és 1898-ban birtokosai a Bánffy és a Csernátoni család tagjai voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 411 lakosából 387 román, 15 német, 7 magyar volt. Ebből 388 görögkatolikus, 15 izraelita, 4 református volt.

Hagyományok, népszokások[szerkesztés]

  • A falu földműveléssel, baromtenyésztéssel foglalkozó lakói közt szokásos volt a karácsonyi kántálás, Szent-György napkor a kapuk- és istállóknak csipkebokorral való betöviselése, hogy a boszorkányok a tehenek tejét el ne vihessék.
  • A fiatalság új év éjjelén a községbe vezető utak hidjait összehordott kapukkal torlaszolta el, hogy az idegen községbeli lánykérőket adályozzák.
  • Szent György-napkor egymást leöntözték és csalánnal veregették, hogy egész évben át frissek legyenek.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma 1740. június 15-én Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]