Kőfarka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kőfarka (Piatra)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Középfalva
Irányítószám 427062
SIRUTA-kód 33159
Népesség
Népesség405 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság295 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kőfarka (Románia)
Kőfarka
Kőfarka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 46′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 46′ 00″

Kőfarka (románul Piatra) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kőfarka nevét 1418-ban említette először oklevél Vwfark néven.

1485-ben Kewfarka, 1733-ban Kőfsrka, 1750-ben Pjatra, 1913-ban Kőfarka néven írták.

1418-ból ismertek első birtokosai is, akik Szészárma urai, a Harinnai Farkas család tagjai, néhai Harinnai Miklós fiainak; Tamásnak és Miklósnak egészbirtoka volt.

1456-ban Harinnai Farkas János birtoka, akitől V. László király Kőfarkát hűtlenség miatt elvette, azt Farkas Tamás fiainak János és Miklósnak adományozta.

1576-ban Báthory István Harinnai Farkas János és Miklós Kőfarka nevű birtokát Báthory Kristófnak adományozta.

1596-ban Tahy István Kőfarka birtokot, melyet Báthory András hűtlensége miatt a fejedelem neki adományozott, nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.

1607-ben Kendy Sándor fia István a falut Koch Ferencz beszterczei polgárnak 1000 forintért eladta, aki 1632-ben Kékedy Zsigmondnak adta el. 1646-ban a falu már Kendy Judit Haller Istvánné birtokában volt.

1663-ban Apaffy fejedelem parancsára Béldy Pált a Kékedi Zsigmond végrendelete alapján itteni részébe beiktatták, de még ez évben Apaffy Mihály a birtokot, mely Béldy Pál kezén csak zálogjogon volt, Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek adományozta, és a későbbiekben is a Bethlen család maradt Kőfarka birtokosa.

Adataink szerint román falu volt, melynek lakosai Moldovából telepedtek ide, de kisebb számban magyarok is lakták.

1910-ben 562 lakosából 48 magyar, 20 német, 493 román volt. Ebből 491 görögkatolikus, 50 református, 20 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma - 1888-ban kőből épült, 1890-ben Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1827-től vezetnek.
  • Református temploma - 1888-ban kőből épült.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.