Óradna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óradna (Rodna, Altrodenau)
Középkori templomának romjai, mellette a görög katolikus templom
Középkori templomának romjai, mellette a görög katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Radnaborberek
Polgármester Alexandru Nășcan (PD-L), 2012
Irányítószám 427245
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34342
Népesség
Népesség 5587 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 481
Község népessége 5777 fő (2011. okt. 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 525 m
Terület 224,15 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Óradna (Románia)
Óradna
Óradna
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 25′ 18″, k. h. 24° 48′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 18″, k. h. 24° 48′ 44″
Óradna weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Óradna témájú médiaállományokat.
Óradna környéke 1769–1773 között

Óradna (Radna, románul Rodna, Rodna Veche, régen Rogna és Rocna is, németül Altrodenau, Roden vagy Rodenau, szászul Rodne vagy Rudne) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Naszódtól 41 km-re északkeletre, a Radnai-havasok déli, a Borgói-hegység északi lábánál, a Nagy-Szamos két partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az ősszláv *ruda (= érc) főnévből származik és egykori ezüstbányájára utal. Elsőnek tekinthető említése egy 1235-ös óorosz krónika 1425 körüli másolatában maradt fenn: Родна. Rogerius mesternél és 1414-ig többször is Rodna, 1358-ban először Radna. 1440-ben Radna maior, 1576-ban Radna Banna, 1733-ban Rothnabánya. Előtagja Újradnától különbözteti meg és először 1888-ból adatolható.

Története[szerkesztés]

A 12. században települt be német bányászokkal. Az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb ezüstlelőhelye, egyben Erdély legnépesebb és legfontosabb településeinek egyike volt. A környező vármegyei területekkel ellentétben kiváltságolt város volt a királyné birtokán, külön ispán (comes) joghatósága alatt. Történetének virágkoráról azonban, a kevés fennmaradt korabeli irat miatt főként csak későbbi forrásokból nyerhetünk – ellentmondásos – képet.

1241-ben talán az első elpusztított település volt. A tatárok állítólag előbb cselből megfutamodtak a felfegyverzett radnaiak elől, majd rátörtek az ünneplő városra. A Friesach-i évkönyvek szerint négyezer lakosát megölték, négyszáz férfit magukkal hurcoltak, sokan pedig a föld alatti járatokba bevezetett Izvor forrás vizébe fúltak. Az életben maradt radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen. A tatárjárás után a mai Dombhát határában épült Radna vára, amelyet 1268-ban és 1409-ben említenek. Ideiglenesen visszanyerte korábbi jelentőségét. Itt szerkesztették 1268-ban az első, városi önkormányzat által kibocsátott oklevelet Erdélyben.[3] 1270 körül szedték pontokba saját jogszabályait. A 14. században Körmöcbánya mögött fokozatosan háttérbe szorult és 1378 körül összeolvadt a vármegyei területtel.

1444-től említik a Radna-völgyi kerületet, ennek központja azonban Radna vára volt. Radna 1440-ben a többi környékbeli faluhoz hasonló jobbágyfalu. 1469 körül új szász telepesek költöztek be és hozzáláttak a környező hegyek aranyérckészletének kitermeléséhez. 1475-ben oppidum, ismét saját bírákkal és esküdtekkel. Mátyás ekkor Beszterce vidékéhez csatolta, ami annyit jelentett, hogy Besztercével közösen fizette az adókat és kikerült a királyi tisztviselők hatósága alól. Később ismét felhagytak a bányászattal, amit a 16. század elején gazdag besztercei polgárok és vármegyei nemesek indítottak újra.

1514-ben bányászai csatlakoztak a parasztokhoz és feldúlták a Drágfiak udvarházát. 1527-ben esküdtpolgárai között szászokat, magyarokat és románokat is találunk. 1538 és 1551 között a Radna-völggyel együtt a moldvai vajdák birtoka volt. Jó kapcsolatokat ápolt a moldvai városokkal (Hosszúmező, Moldvabánya) – 1632-ben a közhangulatra hivatkozva megtagadta a hadbavonulást Moldva ellen. A 17. század első felében sok szász család költözött át a pusztítások miatt lecsökkent népességű Besztercére, emiatt a szászok szerepe a városban lecsökkent. A 17. században már nem választottak szász bírót, a templomban pedig együtt prédikált a magyar és a szász lelkész.

1721-ben 53 román, 25 szász és 11 magyar család lakta. A szászok többsége ekkor kézműves foglalkozást űzött. 1760-ban kb. 300 román és 30 szász és magyar család élt itt. 1766-ban a Határőrvidék szervezésével összefüggésben kilenc szász és nyolc magyar családját Felsőszászújfaluba, az ottani románokat pedig ide költöztették. Közben azonban jelentős esemény történt a település életében, kijelölve a radnai bányászat harmadik periódusának kezdetét. Elindult a Radnai-havasok ólomércének bányászata, és 1763-ban ólomkohó létesült. Az új bányához osztrák, szlovák és magyar munkások érkeztek. A bányászok állandó otthont még legalább a 19. század végéig Radnán építettek maguknak és a később Radnaborberekké fejlődő bányásztelepről hétvégenként visszatértek családjukhoz. 1770-ben a termelés egy időre visszaesett, és csak nyolc bányász dolgozott itt, a többiek elköltöztek. 1771-ben a túlnyomórészt katolikus bányászok számára kápolna épült, 1782-ben plébániát szerveztek, ugyanekkor a bukovinai Jakobénből költöztek ide cipszer bányászok. 1795-ben a bányák a kincstár tulajdonába kerültek. Bár a bányák is a Határvidék területéhez tartoztak, a határőrök nem válhattak bányászokká és a bányászok sem határőrökké. A bányászok többször panaszkodtak amiatt, hogy a legelőket, erdőket és a regáliákat illetően igazságtalanságok érték őket a határőrök részéről. A bányák 1818-ban 150, 1841-ben 157 főt foglalkoztattak.

1876-tól az állami iskola és az EMKE közösen igyekezett (részben vissza-) magyarosítani katolikus lakóit. A vállalkozás csak részleges sikerrel járt. Az 1910-es népszámlálás a bányászokat ugyan egyöntetűen magyar anyanyelvűként vagy magyarul tudóként mutatta ki, a korabeli tudósítások cáfolják ezt a képet. 1930-ban több mint kétszer és 1966-ban is majdnem kétszer annyian vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint magyar anyanyelvűnek. 1934-ben a római katolikus népiskola párhuzamos román osztályok indítására kényszerült. A második világháború után 1965-ig folyt Óradnán magyar nyelvű oktatás (az utolsó tanévben 140 diákja volt a tagozatnak). 2000-ben a katolikus egyház magyar óvodát létesített, 2006 óta pedig ismét működik magyar nyelvű iskola.[4]

Zsidók valószínűleg az 1820-as években költöztek be a forgalmas vásárokat tartó településre. 1879-ben hoztak létre önálló hitközséget. Többségük haszid volt. A két világháború közt jesivát is működtettek.

1876-ban Naszód vidékétől az egyesített Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták és a vármegye egyik járásának a székhelye lett. 1870-től gyógyszertár működött benne.[5] 1909-ben kapott vasutat. 19201922-ben egymást érték a munkásmegmozdulások és sztrájkok. A bányászat spektruma részben már a 19., de főként a 20. században kibővült. 1934-ben 4001 tonna piritet termeltek ki. A környék bányáiban az 1990-es években 2800 fő dolgozott és jelentős mennyiségben termeltek ki cink-, ólom-, réz- és ezüstércet. Kőbányáiban andezitot, dácitot és mészkövet fejtettek. 2000-ben több bányát bezártak, a bányászok száma a negyedére esett vissza.

Bár bükköseit az előző évszázadokban erősen megritkították, határának több mint a felét még mindig erdők alkotják, további egyharmada pedig legelő és rét.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 2172 lakosából 1431 főt írtak össze román, 316-ot magyar, 271-et német és 96-ot cigány nemzetiségűként; 1530 volt görög katolikus, 599 római katolikus, 29 evangélikus és 14 református vallású.
  • 1910-ben 4685 lakosából 2910 vallotta magát román, 1485 magyar és 279 német anyanyelvűnek; 2829 volt görög katolikus, 1361 római katolikus, 329 zsidó, 112 református és 34 evangélikus vallású.
  • A 2002-es népszámlálás szerint Óradnán 6078 fő élt, közülük 5500 román, 481 magyar és 88 cigány nemzetiségű; 4636 ortodox, 768 római katolikus,[6] 281 pünkösdista, 92 görög katolikus, 67 baptista és 46 adventista vallású.

(Az adatok értelmezéséhez ld. a történeti részben írtakat.)

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

  • Középkori temploma a 13. században a ferencesekhez, őelőttük állítólag a domonkosokhoz tartozott. A tatárjárás után csak részben állították helyre. Ma egyik tornya, mellette a kapuzat és hajója falainak részletei állnak, romokban. Ezek méreteiből is következtethetünk az egykori város nagyságára.
  • A középkori templom szentélyének helyén a 16. században a reformátusok építettek maguknak templomot. Ezt 1764-ben a görög katolikusok kapták meg. Itt építették a ma is látható, fa tetőszerkezetű és fatornyos görög katolikus templomot 1825-ben.
  • Néprajzi és bányászati gyűjtemény.[7]
  • Mai római katolikus temploma 1824-ben épült.
  • A piaci házak alatt alagúthálózat található.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Jakó Zsigmond (szerk.): Erdélyi okmánytár. 1. Bp., 1997, 9. o.
  4. Szabadság 2009. szeptember 5.
  5. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  6. Egyházi nyilvántartás szerint 2005-ben 853 fő. (Darvas-Kozma József: A szórványkérdés a gyulafehérvári érsekség szemszögéből)
  7. A gyűjtemény ismertetése. (románul)
  8. Bodor Ádám: A börtön szaga. Budapest, 2001, 146–148. o.
  9. Tersánszky Józsi Jenő: Életem regényei. Budapest, 1968

Források[szerkesztés]

  • Emil Bălăi – Rodica Bălăi – Mircea Mureșianu – Silvestru Leontin Mureșianu: Rodna: pagini de monografie (Timișoara, 1996)
  • Rudolf Bergner: Siebenbürgen. Eine Darstellung des Landes und der Leute. Leipzig, 1884
  • Hunfalvy Pál: Kirándulás Erdélybe. Budapesti Szemle 1887/121. sz.
  • Koós Ferenc: Életem és emlékeim. 2. k. Brassó, 1890
  • Weisz Tádé: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Budapest, 1891
  • Bartha Miklós: Imitt-amott. In B. M.: Összegyüjtött munkái. 2. k. Budapest, 1909, 218–219. o.
  • pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910
  • Virgil Șotropa: Minele rodnene. Arhiva someșană 8 (1928), 1–53. o.
  • Iuliu Moisil: Figuri grănițerești năsăudene. Năsăud, 1937
  • Kőváry László: Tájképek utazási rajzokban. Bukarest, 1984
  • Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982
  • Uő.: Beszterce vidéke és Radna-völgy történelmi személy- és helynevei, 1698–1865. Budapest, 1994
  • Gergely Ferenc: Megoldott kévék. A Nagysajói Református Egyházmegye szórványainak állapotrajza az 1934. évben. Magyar Kisebbség 2000/3. sz.
  • Hegyi Géza: Radna és a Radna-völgy a középkorban (1241–1469/1475). Erdélyi Múzeum 2006/3–4. sz., 33–54. o.
  • Randolph R. Braham – Tibori Szabó Zoltán: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. k. Budapest, 2007 –

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]