Szentjózsef

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentjózsef (Poiana Ilvei)
Vedere panoramica Poiana Ilvei.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang községközpont
Irányítószám 427147
SIRUTA-kód 33756
Népesség
Népesség1407 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Népsűrűség99,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság520 m
Terület14,1 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentjózsef (Románia)
Szentjózsef
Szentjózsef
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 26″, k. h. 24° 44′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 26″, k. h. 24° 44′ 27″
Szentjózsef weboldala
Vedere panoramica Poiana-Ilvei.jpg
A falu 1904-ben lerombolt fatemplomának 1762-ben készült oltárasztala

Szentjózsef (Pojána, románul: Poiana Ilvei, 1918 előtt Sâniosif) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a 'tisztás' jelentésű román poiană szóból származik, amelyet a hivatalos használatban az Ilva folyóra utaló névelemmel egészítettek ki. Először 1758-ban, Pojana alakban említették. A határőrség felállítása után, talán II. Józsefhez kötődően, Sâniosif névre keresztelték át. 1918 utánig hivatalosan ezt a nevet viselte, mialatt a mindennapi használatban a Poiana név is továbbélt.

Fekvése[szerkesztés]

Naszódtól 35 kilométerre északkeletre, Ilva folyó mentén fekszik.

Népesség[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Népessége 1850 és 2002 között háromszorosára nőtt, azóta csökkent.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1850-ben 520 lakosából 504 volt román és 13 cigány nemzetiségű; 517 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 1643 lakosából 1642 volt román nemzetiségű; 1559 ortodox, 60 pünkösdi és 14 görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Először Beszterce város 1750-es vagyonösszeírásában említenek 31 adófizető családfőt, akik a majori határnak a mai faluhoz tartozó részén éltek. 1762-től 1851-ig a Határőrvidék területéhez tartozott, férfi lakossága katonai szolgálatot teljesített. 1764 és 1766 között vonták össze házait egy központi helyen. Bár az akkori pojánaiak az Ilva jobb partját választották volna faluhelyként, a katonai hatóságok választása végül a bal parti füzesre esett, amelyet irtással, szikkasztással, az Ilva és a Purcăreț patak szabályozásával változtattak belterületté. A falut ezzel egyidejűleg különválasztották Majortól, ahová addig tartozott. 1767-ben, Atanasie Rednic püspök vizitációjakor már önálló település volt Sâniosif néven, 1771-ben pedig saját görögkatolikus parókiát is alkotott. Határát 1796-ban mérték ki, 1807-ben havasi legelőt is kapott. Iskolájára az első adat 1830-ból való. 1851-ben határának 46%-a volt rét, 30%-a erdő és 22%-a szántóföld. 1877-től Beszterce-Naszód vármegyéhez, 1888-tól az óradnai járáshoz tartozott. Házainak az 1870-es évekig nem volt kéményük, 1890-ig valamennyi egyetlen helyiségből állt. Az Ilva völgyében 1840-ben építettek ki utat, lakói korábban a hegytetőkön át közlekedtek. 1907–08-tól keskeny vágányú vasút kötötte össze a külvilággal, amelyet 1938-ban építettek át normál nyomtávúra. 1956-ban Majortól hozzácsatolták Maieru-Poiana házcsoportot (más néven Tunel vagy Peste apă). 1948 és 2003 között Kisilva községhez tartozott, azóta önálló községet alkot.

Látnivalók[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

  • Dácit- és andezitbányászat. Az első bányát a vasútépítéshez kapcsolódóan kezdték művelni. Az első világháború alatt olasz és orosz hadifoglyokat dolgoztattak itt. Az egyik olasz hadifogoly, Francesco Cabassi a háború után a faluban maradt, átvette a bánya vezetését és új kőbányákat nyitott a falu határában. 1960–62-ben és 1978-ban modernizálták a fejtést.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ştefan Buzila: Monografia comunei Sâniosif sau Poiana. Bistriţa, 1910
  • Ofilat Varvari: Comuna Poiana Ilvei până la începutul mileniului trei. Cluj, 2004