Petres (település)
| Petres (Petriș) | |
| Ortodox fatemplom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Cetate |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőszászújfalu |
| Irányítószám | 427038 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32937 |
| Népesség | |
| Népesség | 1147 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 446 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Petres témájú médiaállományokat. | |
Petres (románul Petriș, németül Petersdorf, az erdélyi szász nyelven Peterschderf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 12 km-re délkeletre, Óvárhely, Kisdemeter és Felsőszászújfalu között található. Felsőszászújfaluval össze van nőve.
Története
[szerkesztés]1311-ben Petresfalua néven említik először. A település azonban ennél sokkal régebbi, valószínűleg az Erdélybe betelepülő szászok a 12. század közepén hozhatták létre. Ezt támasztja alá, hogy a jelenlegi templom renoválásakor előkerültek a régi középkori templom oszlopfői, melyek a gyulafehérvári érseki székesegyház 11. századbeli oszlopfőinek stílusában készültek, tehát a petresi templomnak már a 12. században állnia kellett, ráadásul a maradványok alapján a település első temploma egy bazilika volt.
A középkorban római-katolikus lakosság a reformáció idején áttért a lutheránus hitre.
1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, de hamarosan újra benépesült.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
A második világháború után német lakosságát kitelepítették, helyükre románokat hoztak.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 1165 lakosából 834 német, 206 cigány, 121 román és 4 magyar volt.
2002-ben 1038 lakosa volt, ebből 795 román, 236 cigány, 4 német és 3 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
Látnivaló
[szerkesztés]- Lutheránus temploma a 14. században épülhetett a régi középkori temploma helyén, melynek maradványait beleépítették az új templomba. Eredetileg román stílusú volt, de a 14. - 15. század fordulóján felújították, melynek következtében szentélye gótikus jelleget kapott. A templom érdekessége a 14. vagy 15. századból származó kőrelief a nyugati kapu timpanonjában elhelyezve, mely a trónon ülő Szűz Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, körülöttük három angyal van: kettő zenél, egy fölöttük lebeg.
- 18. századi ortodox fatemplom[3]
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

