Molisetitanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Molisetitanya (Molișet)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Felsőilosva
Irányítószám 427337
SIRUTA-kód 35223
Népesség
Népesség245 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Molisetitanya (Románia)
Molisetitanya
Molisetitanya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 26′ 23″, k. h. 24° 07′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 23″, k. h. 24° 07′ 44″

Molisetitanya (románul: Molișet) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől 38 km-re északra, a Cibles hegységben, az Ilosva-patak mentén fekszik.

Népessége[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

1956 után a Felsőpusztaegresből kivált Molișet, Costeasa, Izvorul Pietrii és Răpănășu településrészekből egyesítették. Az eredeti Molisetitanyán 1890 körül hoztak létre fűrészgyárat a környék erdeiből kitermelt fa feldolgozására. A gyár mellé a szomszédos Felsőszőcsről, Lárgáról és Tőkésről költöztek be román munkások, majd a rojahidai vasgyár 1892-es megszűnése után korábban ott dolgozó ruszinok is. A fűrészgyár a századfordulón mintegy kétszáz munkást foglalkoztatott, majd az 1910-es években megszűnt. Ezután sokan elköltöztek a telepről, az ittmaradottak pedig még sokáig kétlaki életet éltek, a Felsőszőcsről ideszármazottak például oda jártak templomba és bevásárolni, nem pedig Felsőpusztaegresre, ahová a telep tartozott. Az 1920-as években, a földreform idején a felsőpusztaegresiek követelték, hogy vegyék el a „jöttmentek” földjét és osszák ki az ófalusiak közt. 1926-ban Molisetittanya 72 házból állt, és a lakosság fele volt ruszin vagy ruszin származású.

Az 1990-es évek második felében a román görögkatolikus egyház épített itt kolostort.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • El[iseu] Sighiarteu: Monografia comunei Agrieș. Dej, 1926