Alsóilosva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóilosva (Ilișua)
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Felőr
Irányítószám 427368
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 35303
Népesség
Népesség634 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság38 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóilosva (Románia)
Alsóilosva
Alsóilosva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 12′ 32″, k. h. 24° 05′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 32″, k. h. 24° 05′ 02″

Alsóilosva (románul: Ilișua, német Illischau) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, Déstől 21 km-re északkeletre.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét patakjáról kapta és szláv eredetű. A *Jelšava jelentése 'égererdőben futó patak'. Történeti névalakjai: Ilosva (1405), Nagy Ilosva (1628), Alsó-Ilosva (1703). Vö. Albertirsa, Ilosva, Jolsva.

Története[szerkesztés]

A rómaiak a település határában castrumot építettek és sóbányát műveltek. A castrum köveit jórészt Bethlen egyik kastélyába építették be a 18. században.

A középkorban Csicsóvárhoz tartozó ruszin falu volt, 1405-től a Bánffy család tulajdonában. 1553-ban vajdája Andrejka, kenéze Makszin.

1603-ban elpusztult, később román és magyar lakossággal települt újra. A 17. században jelentős unitárius egyházközsége volt. 1717-ben, az ortodox templom görögkatolikus egyháznak való átadásakor Szűz Mária és Jézus képe a hívek előtt verejtékezni kezdett. Lakóit még ugyanazon évben a tatárok hurcolták el.

1745-ben már református lakói is voltak, akik az unitáriusokkal közös templomot használtak. 1750-ben három nemes, 28 jobbágy-, 16 zsellér- és négy kóbor család lakta. 1784-ben jött létre a római katolikus gyülekezet, Csicsókeresztúr filiájaként. 1828-ban a reformátusok önálló egyházközséget alapítottak és az 1840-es évek folyamán az unitáriusok református hitre tértek.

1848-ban 56 fős nemzetőrsége alakult, akik a kajáni román fölkelők támadását visszaverték, de Mihalaș elől Désre menekültek. Mihalaș határőrei kirabolták a Horváth család udvarházát.

Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 20. század elején nagyüzemi szarvasmarhatartás folyt benne.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 466 lakosát írták össze. 1790-ben a görögkatolikusok összeírása 366, a római katolikusoké 21, az unitáriusoké kilenc, 1766-ban a reformátusoké 37 lelket talált.[4]
  • 1850-ben 613 lakosából 307 volt román, 205 magyar, 61 zsidó és 38 cigány nemzetiségű; 325 görögkatolikus, 185 református, 61 zsidó és 42 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 703 lakosából 420 volt román és 282 magyar anyanyelvű; 423 görögkatolikus, 213 református, 31 zsidó és 29 római katolikus vallású. Az összlakosság 30%-a tudott írni–olvasni, a román anyanyelvűek 21%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 860 lakosából 808 volt román és 51 magyar nemzetiségű; 758 ortodox, 53 református és 40 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Udvarházát Petrichevich-Horváth Kozma építtette a 18. század második felében egy korábbi udvarház helyén,[5] a kúria a mostani alakját a Hye-Klebersberg birtoklás során kapta. 1952 óta gyermek-tüdőgondozó intézet működik benne.
  • 1816-ban Horváth Károly épittette jelenlegi református templomát, amelyet következő évben, Horváthné (Barcsai leány) adott a református egyháznak.
  • Az ortodox (volt görögkatolikus) templom 1903-ban épült.
  • Az Ala i. Tungrorum Frontaniana lovas és Cohors II. Brittanica milliaria gyalog római nagy települések lelöhelye. A castrum helye négyszögü, a községből délre a mezőn ma is tisztán kivehető.
  • Egy pannoniai lovasosztály táborhelye és fürdője.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  5. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]