Csicsóhagymás
| Csicsóhagymás (Hășmașu Ciceiului) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Felőr |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felőr |
| Irányítószám | 427367 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 35296 |
| Népesség | |
| Népesség | 218 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 13′ 50″, k. h. 24° 03′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 50″, k. h. 24° 03′ 32″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csicsóhagymás (románul: Hășmașu Ciceului) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében
Fekvése[szerkesztés]
Alsóilosvától jobbra, a Szamos terének néző magas hegyoldalon fekszik, melynek szélén a róla elnevezett patak folyik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Egykor a településen nagy mennyiségű hagymát termesztettek, valószínűleg innen vette nevét.
Története[szerkesztés]
Csicsóhagymás nevét az oklevelek 1405-ben említették először Haghmas néven.
Nevének változatai: 1553-ban Hagÿmás. 1615-ben Cziczo-Hagymás, románul Hajmas. A település a kezdetektől fogva Csicsóvár tartozéka volt.
1405-ben a Losonczi Bánffy család tagjai szerezték meg.
1467-ben Mátyás király a Bánffyaktól hűtlenség miatt elvette, és Szerdahelyi Kis Kánosnak és testvérének Mihálynak adományozta, mint Csicsó vár tartozékát.
1577-ben Bocskay György özvegye Sulyok Krisztina birtoka volt.
1590-ben Báthory Zsigmond megerősíti a Bocskay örökösöket birtokukban: Bocskai István mindkét ága, annak kihaltával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Balocsai Horváth Györgyné és Ilona Haller Gáborné, valamint néhai Sara Balázsfalvi Bagdi Györgyné és gyermekei: István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára.
1602-beli feljegyzés szerint Basta és Mihály vajda idejében Toldi István kapta meg.
1607-ben Rákóczi Zsigmond néhai Bocskai István fejedelem e birtokát végrendelete értelmében Haller Gábornak, Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek és Zsigmondnak, és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta.
1643-ban Haller Györgyné Nyáry Borbála fia Samu birtoka lett, utána pedig ennek Károlyi Erzsébettől való fia György örökölte.
Az 1643 és 1820 közötti időkben a Haller család tagjaié volt.
1866-ban végzett összeíráskor nemes jogú birtokosai Lászlóffy Sándor és Miklós voltak, s tőlük Czecz Károly vette meg, majd Herczinger Istvánné Czecz Zsuzsa lett tulajdonosa.
1891-ben 504 lakosa volt, melyből 4 római katolikus, 23 görögkatolikus, 462 görögkeleti, 3 református, 12 izraelita volt. A házak száma ekkor 87. Határa 1818 katesztrális hold volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görög keleti kőtemploma az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején épült, a falu közepén. Mihály és Gábor arkangyalok nevére szentelték. Harangjai 1741 és 1870 évekből valók.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 123. o.
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}