Csépán (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csépán (Cepari, Tschippendorf)
Az ortodox, volt evangélikus templom
Az ortodox, volt evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Nagydemeter
Irányítószám 427076
SIRUTA-kód 33220
Népesség
Népesség965 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Népsűrűség121,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság333 m
Terület7,95 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csépán (Románia)
Csépán
Csépán
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 14′ 01″, k. h. 24° 25′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 01″, k. h. 24° 25′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csépán témájú médiaállományokat.
Cepari Biserica evanghelica (1).JPG

Csépán (románul: Cepari, 1925-ig Cepan, németül: Tschippendorf, helyi nyelvjárásban Tsepan vagy Tschipndrof) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az István személynév Csépán alakjából való, és valószínűleg azon Chepan emlékét őrzi, akinek fia, Gergely, 1326-ban a Mezőség északi részén birtokolt.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercétől 16 kilométerrel észak–északkeletre fekszik.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 267 lakosa volt. Öt évvel később 56 görögkatolikust írtak össze, a többség szász evangélikus volt.[3]
  • 1910-ben 822 lakosából 655 volt német, 96 román, 49 cigány és 22 magyar anyanyelvű; 651 evangélikus, 140 görögkatolikus és húsz zsidó.
  • 2002-ben 906 lakosából 870 volt román és 36 cigány; 745 ortodox és 149 pünkösdi vallású.

Története[szerkesztés]

1380-ban említik először Chepan alakban. Szász jobbágyfalu volt, és mint ilyen nem a Szászföldhöz, hanem Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Mellette a középkorban ágostonos szerzetesek éltek. 1380 és 1661 között a Somkeréki család birtokolta, később legnagyobb birtokosa a Földváry (Cornis) család volt. 1645-ben 13 család lakta, 1733-ban pedig a szász többség mellett 18 görögkatolikus román család is. Evangélikus gyülekezete 1722-ben és 1795-ben is Nagydemeter filiája volt. A 18. század második felében nyugati szélén a Földváryak udvarháza állt, a 19. század elején pedig egy másik nemesi rezidencia is épült a faluban, a Barcsayaké.

A jobbágyfelszabadítás után szász lakossága lassanként felvásárolta az allodiális földeket, az utolsó részt 1908-ban, miután Földváry Mihály utód nélkül meghalt. Határában több helyen is fejtettek vulkáni tufát, amelyből a környék szász falvaiban házakat építettek. 1876-ban a megszüntetett Belső-Szolnok vármegyétől Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.

A közeledő front elől a Wehrmacht 1944. szeptember 20-án evakuálta szász lakosságát. November közepén a felső-ausztriai Vorchdorfban találtak menedéket, ahonnan egy részük a hónap végén továbbutazott Laakirchenbe. Többségük le is telepedett ezen a két településen, ahol utódaik máig élnek. Mintegy kétszázan, hogy rendezzék állampolgárságukat, 1953-ban a németországi, észak-rajna–vesztfáliai Setterichbe költöztek. Csépánban még 1945 tavaszán román családok telepedtek le. 1950 és 56 között községközpont volt, akkor Nagydemeterhez csatolták.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Volt evangélikus temploma a 15, században épült egyhajós, sokszöggel záródó szentélyű templomként. Nyugati bejáratát lóhereíves ablakpárok fogják közre, és déli bejárata is lóhereíves. Tornyának elhelyezése az ágostonos rend gyakorlatának felel meg.[4] A 16. században erődítették, de erődítései nem maradtak fenn. Hajóját 1894–95-ben meghosszabbították. 1960 óta a Román Ortodox Egyház használja.
  • Használaton kívüli sóskút, tölgygerendákból épült házikóval. A kút vizét a falubeliek levesfőzéshez, szalonna és káposzta tartósításához használták. 1919-ig a só állami monopóliuma miatt minden család csak meghatározott havi mennyiséget meríthetett a kútból, amelyre egy folyamatosan ott lakó őr vigyázott. Az épület móc ácsmester munkája, utoljára 1946-ban javították.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 56. o. PDF
  5. Andrea Chiricescu: Civilizația tradițională a sării în estul Transilvaniei ('A só hagyományos civilizációja Kelet-Erdélyben'). Sfântu Gheorghe [Sepsiszentgyörgy], 2013 [1] PDF

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • kendervászon kötény a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [2]