Dellőapáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dellőapáti (Apatiu)
Biserica de lemn din Apatiu (23).JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Kékes
Irányítószám 427046
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33033
Népesség
Népesség334 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság5 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság333 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dellőapáti (Románia)
Dellőapáti
Dellőapáti
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 24° 11′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 45″, k. h. 24° 11′ 45″

Dellőapáti (románul Apatiu) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A megye délnyugati részén, Besztercétől mintegy 45 km-re délnyugatra, Kékes, Cente és Magyarborzás közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

A település nevét a középkorban itt állt bencés apátságáról kapta.

Dellőapátit 1320-ban említik először a források. A középkorban a település a kolozsmonostori bencés apátság tulajdona volt.

1603-ban Giorgio Basta katonái égetik fel a falut, de nemsokára magyar lakossággal települ újra. 1658-ban azonban a tatárok újra elpusztítják a települést és ezt követően román lakosság alapítja újra.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.

Lakosság[szerkesztés]

1910-ben 297 lakosából 277 román, 13 német, 7 magyar volt.

2002-ben 347 lakosa volt, ebből 339 román és 8 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetesség[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  4. Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Forrás[szerkesztés]