Kisdebrek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisdebrek (Dobricel)
A falu fatemploma 1744-ben Szent Arkangyalok tiszteletére épült.
A falu fatemploma 1744-ben Szent Arkangyalok tiszteletére épült.
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Ispánmező
Irányítószám 427029
SIRUTA-kód 32866
Népesség
Népesség461 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság383 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisdebrek (Románia)
Kisdebrek
Kisdebrek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 17′ 47″, k. h. 24° 06′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 47″, k. h. 24° 06′ 48″

Kisdebrek (románul: Dobricel) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől északnyugatra, Ispánmező közelében fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

A hegyek között, szűk völgyben fekvő falu mellett egy nagy hegy emelkedik, melyen egykor tölgyfás erdő díszlett, határán pedig keresztül folyik Nagydebrek irányába a "Dobricil" patak, erről az erdőről kaphatta nevét is, melyet szláv eredetűnek mondanak: a dobra, dubrava, dubrek szó nyelvünkön tölgyes erdőt jelent.

Története[szerkesztés]

Kisdebrek, Debreg nevét 1483-ban említette először oklevél Debreg néven, mint Harinai Farkas Tamás és Miklós birtokát.

További névváltozatai: 1593-ban Debrik-Pojána, 1603-ban Kis-Debreh, 1733-ban Kis-Debrek, 1750-ben Dobricsel, 1808-ban Debrek (Kis-), Dubricsel, 1888-ban Kis-Debrek (Dobricsel), 1913-ban Kisdebrek.

A falu a fennmaradt hagyományok szerint egykor a falutól déli irányban fekvő Csicsói hegyoldalról költözött jelenlegi helyére, a múlt század elejei leírások szerint szántás közben többször akadtak itt nagyobb kődarabokra, melyekből következtetve ott egykor nagyobb épületek lehettek.

Kisdebrek Sziszárma tartozékai közé számított, de az 1567-ből fennmaradt iratokban a tartozékok közt még nem fordult elő, csak 1585-ben, tehát 1567–1585 közt keletkezhetett.

Az előbb Harinnai birtok Kisdebreket 1589-ben Báthory Zsigmond Báthory András bibornoknak adományozta.

1590-ben azonban Harinnai Farkas Miklósnak és testvérének néhai Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János. Ferenc és Mihály Báthory András e birtokba való beiktatásának ellentmondtak, eredménytelenül, mert a falu még 1593-ban is Báthory András bibornok tulajdona volt.

1595-ben Farkas Miklós a maga és testvérének néhai János fiainak: Tamásnak, Istvánnak, Ferencnek és Mihálynak nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától újra eltiltotta.

Az 1603 évi összeírás szerint már ismét Harinnai Ferenc birtoka volt.

1615-ben Suky Kata Harinnai Erdélyi Miklós özvegye kapta osztályrészül életére, midőn leánya Zsuzsanna s unokája Farkas Kata itteni javaikon megosztoznak.

1618-ban és 1628-ban Kun István birtoka volt neje jogán, 1653-ban-ban birtokosa Toldalagi Mihályné Huszár Margit. A Toldalagiak birtoka volt még 1726-ban is.

1816 körül gróf Mikó Károly, és a Rhédei leszármazottak, 1820-ban gróf Bethlen Farkas, Hollaki Antalné volt birtokos itt, 1898-ban pedig nagyobb birtokosai a Bolbosz család tagjai voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1910-ben 567 lakosából 13 német, 554 román volt. Ebből 81 görögkatolikus, 473 görög keleti ortodox, 13 izraelita volt.

A 2002-es népszámláláskor 586 lakosa volt.

Nevezetesség[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]