Palešnik
| Palešnik | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Hercegovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43284 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 391 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 10″, k. h. 16° 58′ 37″45.636100°N 16.977000°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 10″, k. h. 16° 58′ 37″45.636100°N 16.977000°E | |
 | |
Palešnik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Hercegovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 31, közúton 42 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 20, közúton 29 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra Monoszló keleti részén, a Palešnica-patak partján, a 45-ös számú főút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A település már a középkorban is létezett. A régi topográfiai térképek és a légifelvételek alapján egykori várának helye is pontosan megállapítható a mai temetőtől mintegy száz méterre északra. A helyet a falubeliek „Gradina“ illetve „Kula“ néven ismerik, de maradványainak nagy része mintegy 25 évvel ezelőtt egy halastó építésekor megsemmisült. A környező, magasabban fekvő helyeken az egykori védőfalak maradványai még néhány helyen láthatók, de a vár alaprajza ezek alapján már nem rekonstruálható. A középkori település a vártól délre, a mai templom körül feküdt. A templom nyugat-keleti tájolása is középkori eredetét igazolja, a korabeli írásos forrásokból azonban egyértelműen nem lehet beazonosítani, mivel titulusát időközben megváltoztatták. Josip Buturac az ország középkori plébániáit a korabeli források alapján tárgyaló művében Palešnik környékén három plébániatemplomot is megemlít. 1334-ben a Zágrábi egyházmegyéhez tartozó plébániák feldorolásában szerepel egy Szűz Mária kápolna („capella beate virginis”), melynek 1501-ben említik István nevű plébánosát és Péter nevű káplánját is („Stephanus plebanus de Palychna. Petrus capellanus eiusdem”). Buturac szerint ez a „Palychna” a mai Palešnik lehet.[2] (Itt meg kell említeni, hogy a mai Severin helyén állt középkori település neve Palisna volt.) Ugyancsak 1334-ben említenek egy Szent János plébániát („ecclesia beati Johannis euangeliste”), mely Buturac szerint szintén Palešniknál volt.[2] 1501-ben szerepel egy Szent Péter plébánia („Ecclesia sancti Petri in Polosycza”), mely Buturac szerint Palešniknak egy másik plébániája lehetett.[2] A középkori települést a templommal együtt a török teljesen megsemmisítette azért régi formája régészeti feltárások hiányában ugyancsak nem rekonstruálható. E vidék lakossága a 16. század közepén elmenekült, mások török rabságba estek. Ezt követően területe több mint száz évre csaknem teljesen lakatlanná vált.
A török kiűzése után rengeteg szántóföld hevert parlagon, műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. Palešnik neve 1706-ban bukkant fel először az ekkor újraalapított plošćicai plébánia kapcsán. 1710-ben a tomašicai plébániához tartozott. 1715-ben 12 portát számláltak a településen és állt már a Szent Lőrinc kápolna is. 1725-ben Plešić egyházi vizitátor feljegyzi, hogy a templom a régi templom romjaira épült, melyhez előbb sekrestyét építettek, majd néhány évvel később elkészültek a Szent Apollónia és Szent Vid oltárok.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Palesnik” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Palesnik” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Palesnik” néven 65 házzal, 353 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Garešnicai járásának része volt. 1857-ben 483, 1910-ben 710 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 45%-a német, 41%-a horvát, 12%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után államosították a magánkézben levő vállalatokat, mely a gazdaság stagnálásához vezetett és csak 1957 után indult újra fejlődésnek. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát nemzetiségű volt. A közigazgatás átszervezése után 1993. április 28-án Hercegovac község része lett. A község területét Velika Trnoviticáról választották le. 2011-ben a településnek 515 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 483 | 494 | 441 | 620 | 648 | 710 | 700 | 694 | 718 | 681 | 627 | 617 | 581 | 591 | 547 | 515 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A mai temetőtől mintegy száz méterre északra a „Gradina“ illetve „Kula“ néven ismert helyen álltak a középkori vár maradványai, de ezek nagy része mintegy 25 évvel ezelőtt egy halastó építésekor megsemmisült. A környező, magasabban fekvő helyeken az egykori védőfalak maradványai még néhány helyen láthatók, de a vár alaprajza ezek alapján már nem rekonstruálható. A zágrábi régészeti múzeum munkatársai B. Vikić és M. Gorenc 1969-ben a maradványokat még jól megőrzöttnek írták le. Eszerint a vár egy 35 méter átmérőjű, négyszögletes központi platón állt, körülötte kettős fal és árokrendszer húzódott. A belső fallal kerített térség átmérője 50, külső mintegy 75 méter volt.
- A falu Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolnája középkori eredetű. A kelet-nyugati tájolású egyhajós épület utolsó építése 1966-ban történt. Hosszúsága 20, szélessége 9 méter, de a szentély ennél szűkebb. A nyugati homlokzat felett emelkedik a fából ácsolt harangtorony. A középkori templom építési idejét csak egy régészeti feltárás tisztázhatná. A mai épület 1715-ben már állt, az egyházlátogatások során többször is említik. 1732-ben Matačić vizitátor leírja a berendezését is. A szentély közepén állt a főoltár, rajra Szent Lőrinc képével, két oldalán Szent Katalin és Szent Borbála szobraival. Az oltár felső részén Szent Donát képe volt látható. 1780-ban az épület belseje rendezett volt, három kelyhéből az egyik „totus argenteus” azaz tiszta ezüstből készült. Az 1880-as földrengés megrongálta, mely után 1909-ben teljesen megújították. A II. világháború idején 1945-ben az épületet lerombolták. Az újjáépítés 1966-ban kezdődött, ekkor nyerte el mai formáját.
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság képezi, a textilipart a 35 főt foglalkoztató "Veltex" Palešnik cég képviseli.
Kultúra
[szerkesztés]A település kulturális és művészeti egyesületét 1980-ban még Aktivna žena néven folklórcsoportként alapították. Később a helyi tanár Željko Taritaš egybegyűjtötte a falu tamburásait és tamburazenekart alakított. Javaslatára az egyesület Slavko Kolar író nevét vette fel, melyet a tagok lelkesen támogattak. Taritaš 1996-ig vezette az egyesületet, melyet ezután Marija Škreblin vezetett. Ma az egyesületnek folklórcsoportja, énekkara, felnőtt és ifjúsági tamburazenekara működik. Őrzik és ápolják a település gazdag népi hagyományait, dalait, táncait, melyeket fellépéseiken is előadnak.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a hercegovaci elemi iskola helyi alsó tagozata működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Lasta Palešnik labdarúgóklub a megyei másodosztályban szerepel.
Híres emberek
[szerkesztés]A falu híres szülötte Slavko Kolar (1891-1963) író.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 492. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Észak-Monoszló turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Tatjana Tkalčec: Rekognosciranje srednjovjekovnih gradišta na području bilogorskog kraja i Zapadne Slavonije 2011. g. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
