Palešnik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palešnik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségHercegovac
Jogállás falu
Irányítószám 43284
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 515 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palešnik (Horvátország)
Palešnik
Palešnik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 38′ 10″, k. h. 16° 58′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 10″, k. h. 16° 58′ 40″

Palešnik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Hercegovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 31, közúton 42 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 20, közúton 29 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra Monoszló keleti részén, a Palešnica-patak partján, a 45-ös számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település már a középkorban is létezett. A régi topográfiai térképek és a légifelvételek alapján egykori várának helye is pontosan megállapítható a mai temetőtől mintegy száz méterre északra. A helyet a falubeliek „Gradina“ illetve „Kula“ néven ismerik, de maradványainak nagy része mintegy 25 évvel ezelőtt egy halastó építésekor megsemmisült. A környező, magasabban fekvő helyeken az egykori védőfalak maradványai még néhány helyen láthatók, de a vár alaprajza ezek alapján már nem rekonstruálható. A középkori település a vártól délre, a mai templom körül feküdt. A templom nyugat-keleti tájolása is középkori eredetét igazolja, a korabeli írásos forrásokból azonban egyértelműen nem lehet beazonosítani, mivel titulusát időközben megváltoztatták. Josip Buturac az ország középkori plébániáit a korabeli források alapján tárgyaló művében Palešnik környékén három plébániatemplomot is megemlít. 1334-ben a Zágrábi egyházmegyéhez tartozó plébániák feldorolásában szerepel egy Szűz Mária kápolna („capella beate virginis”), melynek 1501-ben említik István nevű plébánosát és Péter nevű káplánját is („Stephanus plebanus de Palychna. Petrus capellanus eiusdem”). Buturac szerint ez a „Palychna” a mai Palešnik lehet.[2] (Itt meg kell említeni, hogy a mai Severin helyén állt középkori település neve Palisna volt.) Ugyancsak 1334-ben említenek egy Szent János plébániát („ecclesia beati Johannis euangeliste”), mely Buturac szerint szintén Palešniknál volt.[2] 1501-ben szerepel egy Szent Péter plébánia („Ecclesia sancti Petri in Polosycza”), mely Buturac szerint Palešniknak egy másik plébániája lehetett.[2] A középkori települést a templommal együtt a török teljesen megsemmisítette azért régi formája régészeti feltárások hiányában ugyancsak nem rekonstruálható. E vidék lakossága a 16. század közepén elmenekült, mások török rabságba estek. Ezt követően területe több mint száz évre csaknem teljesen lakatlanná vált.

A török kiűzése után rengeteg szántóföld hevert parlagon, műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. Palešnik neve 1706-ban bukkant fel először az ekkor újraalapított plošćicai plébánia kapcsán. 1710-ben a tomašicai plébániához tartozott. 1715-ben 12 portát számláltak a településen és állt már a Szent Lőrinc kápolna is. 1725-ben Plešić egyházi vizitátor feljegyzi, hogy a templom a régi templom romjaira épült, melyhez előbb sekrestyét építettek, majd néhány évvel később elkészültek a Szent Apollónia és Szent Vid oltárok.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Palesnik” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Palesnik” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Palesnik” néven 65 házzal, 353 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Garešnicai járásának része volt. 1857-ben 483, 1910-ben 710 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 45%-a német, 41%-a horvát, 12%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után államosították a magánkézben levő vállalatokat, mely a gazdaság stagnálásához vezetett és csak 1957 után indult újra fejlődésnek. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát nemzetiségű volt. A közigazgatás átszervezése után 1993. április 28-án Hercegovac község része lett. A község területét Velika Trnoviticáról választották le. 2011-ben a településnek 515 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
483 494 441 620 648 710 700 694 718 681 627 617 581 591 547 515

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A mai temetőtől mintegy száz méterre északra a „Gradina“ illetve „Kula“ néven ismert helyen álltak a középkori vár maradványai, de ezek nagy része mintegy 25 évvel ezelőtt egy halastó építésekor megsemmisült. A környező, magasabban fekvő helyeken az egykori védőfalak maradványai még néhány helyen láthatók, de a vár alaprajza ezek alapján már nem rekonstruálható. A zágrábi régészeti múzeum munkatársai B. Vikić és M. Gorenc 1969-ben a maradványokat még jól megőrzöttnek írták le. Eszerint a vár egy 35 méter átmérőjű, négyszögletes központi platón állt, körülötte kettős fal és árokrendszer húzódott. A belső fallal kerített térség átmérője 50, külső mintegy 75 méter volt.
  • A falu Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolnája középkori eredetű. A kelet-nyuagti tájolású egyhajós épület utolsó építése 1966-ban történt. Hosszúsága 20, szélessége 9 méter, de a szentély ennél szűkebb. A nyugati homlokzat felett emelkedik a fából ácsolt harangtorony. A középkori templom építési idejét csak egy régészeti feltárás tisztázhatná. A mai épület 1715-ben már állt, az egyházlátogatások során többször is említik. 1732-ben Matačić vizitátor leírja a berendezését is. A szentély közepén állt a főoltár, rajra Szent Lőrinc képével, két oldalán Szent Katalin és Szent Borbála szobraival. Az oltár felső részén Szent Donát képe volt látható. 1780-ban az épület belseje rendezett volt, három kelyhéből az egyik „totus argenteus” azaz tiszta ezüstből készült. Az 1880-as földrengés megrongálta, mely után 1909-ben teljesen megújították. A II. világháború idején 1945-ben az épületet lerombolták. Az újjáépítés 1966-ban kezdődött, ekkor nyerte el mai formáját.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság képezi, a textilipart a 35 főt foglalkoztató "Veltex" Palešnik cég képviseli.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális ás művészeti egyesületét 1980-ban még Aktivna žena néven folklórcsoportként alapították. Később a helyi tanár Željko Taritaš egybegyűjtötte a falu tamburásait és tamburazenekart alakított. Javaslatára az egyesület Slavko Kolar író nevét vette fel, melyet a tagok lelkesen támogattak. Taritaš 1996-ig vezette az egyesületet, melyet ezután Marija Škreblin vezetett. Ma az egyesületnek folklórcsoportja, énekkara, felnőtt és ifjúsági tamburazenekara működik. Őrzik és ápolják a település gazdag népi hagyományait, dalait, táncait, melyeket fellépéseiken is előadnak.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a hercegovaci elemi iskola helyi alsó tagozata működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Lasta Palešnik labdarúgóklub a megyei másodosztályban szerepel.

Híres emberek[szerkesztés]

A falu híres szülötte Slavko Kolar (1891-1963) író.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]