Pavlin Kloštar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pavlin Kloštar
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségKapela
Jogállás falu
Irányítószám 43203
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 152 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság185 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pavlin Kloštar (Horvátország)
Pavlin Kloštar
Pavlin Kloštar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 00′ 30″, k. h. 16° 49′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 30″, k. h. 16° 49′ 45″

Pavlin Kloštar falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Kapelához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 12, közúton 15 km-re északra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység területén, a Svinčina-patak völgye feletti magaslaton fekszik.

Története[szerkesztés]

A település arról a pálos kolostorról kapta a nevét, mely a falutól északnyugatra fekvő csendes patakvölgyben már a középkorban virágzott. A Streza nevű birtokot, amelyen a kolostor felépült 1366-ban I. Lajos király oklevelében említik először, melyben Péter zágrábi főesperesnek és András nevű testvérének „Ztreza” és „Pluchina” birtokokat adományozza cserébe azért a birtokért, melyet Szécsi Miklós horvát-szlavón bán a csázmai káptalannak adott. A Mindenszentek tiszteletére szentelt kolostort (monasterium Omnium Sanctorum) 1374-ben Bessenyei János (Iohannes Bissenus) fejérkői (Bijela Stijena) várnagy építtette. A kolostor és a templom első írásos említése 1379. április 9-én történt, a kolostor a monoszlói Szűz Mária kolostor irányítása alá tartozott. Az ezt követő adománylevelekből és az 1477-es urbábiumból kitűnik, hogy egyike volt a középkori Horvátország leggazdagabb kolostorainak. 1465-ben vásártartási jogot kapott. Az 1475-ben Rojcsán megtartott horvát szábor minden adó és állami teher alól felszabadította. Utolsó említése 1538-ból származik, amikor a pálosok a török támadások elől menekülve végleg elhagyták a kolostort és a biztonságosabb Lepoglaván telepedtek le. Magukkal vitték legértékesebb tárgyaikat és levéltárukat. Valószínűleg ekkor még az épületekben nem keletkezett kár, mert egy 1540-es oklevélben megemlítik azon várak és építmények között, melyeket a török elleni védelem szempontjából lerombolni, vagy megerősíteni kell.

A 16. századi török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A betelepülők a romok helyén új templomot építettek. Ivan Krištolovec (1658-1730) horvátországi pálos tartományfőnök arról ír, hogy az ő idejében vlach (pravoszláv vagy görög katolikus) templom állt ezen a helyen, melynek neve Balin Klostarra változott. Később pedig megemlíti, hogy az egykor nagy kiterjedésű kolostor épületeiből semmi sem maradt. Ez az adat megerősíti azt a forrást, mely szerint a kolostor építőanyagát a közeli Kapela plébániatemplomának és plébániájának építéséhez használták fel.

A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Balin Kloster” néven szerepel. (A térképen jól látható a Krištolovec által is említett 18. századi templom.) A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Paulin Kloster” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Paulin Kloster” néven 35 házzal, 144 katolikus és 69 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 257, 1910-ben 333 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 73%-a horvát, 26%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 152 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
257 297 261 329 343 333 345 348 363 341 344 273 251 189 169 152

(1869-ben Tvrda Reka lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Régészeti lelőhely a falutól északnyugatra található középkori pálos kolostor maradványaival. A csendes patakvölgyben a kolostor egykori négyszög alakú helyét két patak fogja közre. A régészeti feltárások 2006-ban kezdődtek ezen a helyen, melyet akkor még sűrű erdő fedett. 2008-ra sikerült feltárni a kolostort és templomát, mely egyhajós, keletelt épület volt sokszög alaprajzú apszissal. Hosszúsága 33 méter, szélessége 9 méter volt. A szentély északi oldalához csatlakozott a sekrestye. A kolostor épületegyüttese a templomtól északra állt középén a kerengővel. Épületei egy észak-déli tengelyű, 70 méter hosszúságú és 50 méter szélességű területet fogtak közre. A szakemberek két építési fázisát különböztették meg. Szerkezete nem a horvátországi, hanem a pécs-jakabhegyi, a salföld-köveskúti és a nagyvázsonyi kolostorokkal mutat rokonságot.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]