Končanica
| Končanica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Končanica |
| Jogállás | község |
| Irányítószám | 43505 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1805 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 16″, k. h. 17° 09′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 16″, k. h. 17° 09′ 53″ | |
| Končanica weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Končanica (csehül: Končenice) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 38, közúton 44 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 7, közúton 9 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova bal oldali mellékvize, a Končanica-patak partján fekszik. Északról a Bilo-hegység, keletről a Papuk-hegység, nyugatról a Monoszlói-hegység határolja. Itt halad át a Belovárt Daruvárral összekötő főút. A tengerszint feletti magasság 140 és 170 méter között váltakozik. Éghajlata kontinentális, mérsékelt mennyiségű csapadékkal. Končanicán gyakoriak az árvizek, melyeket az Ilova és mellékvizei a Đurđička, Crnaja és Končanica-patakok okoznak.
A község települései[szerkesztés]
A községhez Boriszállás, Brestovačka Brda, Daruvarski Brestovac, Diósszentpál, Imsovac Končanica, Otkopi, Stražanac és Šuplja Lipa települések tartoznak.
Története[szerkesztés]
A község területén már a középkorban említenek két erődítményt Brestovac és „Konthowcza” várait. Brestovac plébániáját 1334-ben említik „Item beate virgnis in possessione filiorum Ysau” néven. A plébánia központja ott állt, ahol ma a brestovaci pravoszláv parókia van.[2] Az Ilova és a Toplica folyók között Brestovac határában a Điurđička nevű erdőben találhatók a térség legjelentősebb középkori településének Toplicának a maradványai. Itt 1702-ben még láthatók voltak az 1334-ben, majd később többször is említett középkori Szent György plébániatemplom romjai is. A várak és a templomok a 16. század közepén a török háborúkban pusztultak el. A térség 1542 és 1687 között török uralom alatt állt és lényegében lakatlan volt.
A török kiűzése után rengeteg szántóföld hevert parlagon, műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő horvát családok a Szávamente, Lika és Gorski kotar területéről, míg a szerbek Boszniából érkeztek. Újjászervezték a közigazgatást is. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Koncsano Polie” néven találjuk.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Konchanicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Konchanicza” néven 50 házzal, 35 katolikus és 274 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 817, 1910-ben 1.198 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a cseh, 4%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 78%-a cseh, 15%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 874, a községnek összesen 2.360 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 707 | 1.041 | 995 | 1.246 | 1.313 | 1.524 | 1.650 | 1.633 | 1.470 | 1.530 | 1.460 | 1.347 | 1.264 | 1.153 | 986 | 874 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A település határában a belterülettől délre, a Zidinének nevezett területen állt Konthowcza középkori vára. Ezen a részben beerdősült területen ma is láthatók az egykori vár sáncai. A várat az Ilovai család építette valószínűleg a közelgő török veszély hatására a 15. században. Főként a 16. század első felében említik az írott források.
- A falu központjától 150 méterre délkeletre található a Zidina nevű hely, egy nagyméretű plató, melyet köröskörül bevágott lejtők öveznek. A helyi hagyomány szerint egykor ezen a helyen is vár állt.
- Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] 1909-ben épült. Az itteni hívek akkor még Daruvárhoz tartoztak. 1977-ben Končanicát leválasztották Daruvárról és önálló plébánia lett. A templomot utoljára 2005-ben újították meg. Egyhajós épület, téglalap alaprajzú, keskenyebb, lekerekített szentéllyel, a keleti főhomlokzaton álló harangtoronnyal, a nyugati homlokzat mentén pedig szimmetrikusan elhelyezett, a sokszög alaprajzú Szent Antal oldalkápolnával. Boltozata barokk keresztboltozat, oldalsó bordázott pilasztereken nyugvó tartógerendákkal. A kórus a keleti fal mentén két hatalmas oszlopon nyugszik. Dekorációs elemeként minden homlokzaton félköríves függőárkádok és félkörívben záródó ablaknyílások láthatók. A berendezés lényegesebb elemei a Szűz Mária főoltár és a szószék, amely eredetileg a grubišno poljei plébániatemplomból származik.
Gazdaság és infrastruktúra[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság. Az Ilova mellett halastavak találhatók, melyekben már több mint száz éve nevelnek halakat. A község erdőkben és vizekben gazdag területe nagy lehetőségeket biztosít a vadász és horgászturizmus fejlesztéséhez. Az utóbbi időszakban lényegesen fejlődött az infrastruktúra is. A község településeinek 75%-ában kiépült a gázvezeték hálózat. Bevezették a vizet Dioš, Končanica, Šuplja Lipa, Otkopi és Daruvarski Brestovac településekre. Korszerűsítették a helyi utakat Daruvarski Brestovac-Stražanac-Imsovac, Šuplja Lipa-Borova Kosa-Maslenjača és Daruvarski Brestovac-Ljudevit Selo-Daruvár vonatkozásában. Kormánytámogatással hidak sorát építették meg az Ilován és a Toplicán, valamint azok mellékvizein. A teljes község területén kiépítették a közvilágítást.
Kultúra[szerkesztés]
A Beseda Končanica cseh kulturális egyesületet 1932-ben alapították.
A „Maškaradi”[8] a csehek karneváli felvonulása, mely népszokást a cseh telepesek hozták hazájukból új hazájukba. Az évek során a szokást átalakították és az új környezethez igazították, így a hagyományokon alapuló, szigorúan kialakított szokásrendben az új karaktereket is befogadott. A maszkos menetnek apotropikus jelentése van, melynek során zajjal, tánccal és ugrásokkal űzik ki a gonosz erőket és a telet. Az esemény egyben jelentős a termékenységi kultusz is, amely a nagy fallosszal rendelkező Medve karakterében nyilvánul meg, amely termékenységet hoz a meglátogatott háztartásba. A felvonulás jelentős a közösség számára, mert elűzi a tél és az ébredő tavasz gonosz erőit, miközben ösztönzi a termékenységet. A szokás nagy jelentőséggel bír a Končanica község csehekből álló közössége számára, egyben a nemzeti identitás egyik jelentős hordozója. A szokásban akár szereplőként, akár másodlagos résztvevőként minden helyi lakos részt vesz.
Oktatás[szerkesztés]
Končanica első népiskoláját 1860-ban építették a mai iskola helyén, mely 1963-ban épült. 2003-ban felújították és bővítették. 1931-ben cseh nyelvi tagozata létesült, majd 1944-ben megnyílt a cseh elemi iskola. A cseh anyanyelvű elemi iskola Josef Ružička nevét viseli. Az ország két cseh oktatási nyelvű iskolájának egyike (a másik Daruváron van). Kihelyezett tagozatai működnek Brestovac Daruvarski, Dioš és Stražanac településeken.
Sport[szerkesztés]
- NK Ribar Končanica labdarúgóklub
- SK Končanica lövészklub
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 334. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2854.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6094.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
