Velika Klisa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velika Klisa
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségĐulovac
Jogállás falu
Irányítószám 43533
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség0 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Velika Klisa (Horvátország)
Velika Klisa
Velika Klisa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 41′ 30″, k. h. 17° 28′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 30″, k. h. 17° 28′ 15″

Velika Klisa falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 54, közúton 72 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 22, közúton 29 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi részén, erdős területen fekszik.

Története[szerkesztés]

A térség középkori településeit 1542-ben pusztította el a török és csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Klissa” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Klisza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Klisza” néven 24 házzal 180 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a szerb, 10%-a magyar, 6%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

1857-ben 392, 1910-ben 624 lakosa volt. Lakosságának 52%-a magyar, 28%-a német, 14%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a faluba bevonuló usztasák a települést templomával együtt felgyújtották. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt, akik a délszláv háború idején menekültek el. Itt csak néhány idős ember maradt. A falunak 2011-ben már nem volt állandó lakossága.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
392 408 327 474 514 624 509 517 419 358 328 265 190 148 11 0

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Velika Klisa és Levinovac között a Budim nevű határrészen középkori vár maradványai találhatók. Az 500 méter magas Budim-hegy megközelítése Levinovac felől a könnyebb. A hegytetőn el jól felismerhető helyen találhatók azon a csalhatatlan terepalakulatok, melyek egykori várra utalnak. Mindazonáltal ezidáig írásos forrás ezt nem támasztja alá. A hegy keleti lábánál elhagyatott pravoszláv temető található.
  • Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1758-ban épült, 1870-ben teljesen megújították. A II. világháborúban az usztasák lerombolták. Stanko Desančić parókus elmondása szerint aki a délszláv háború előtt itt szolgált a templom alapfalai még hosszú ideig láthatók voltak a háború után is. A templom építőanyagát a helyiek a közösségi házhoz és az iskolához hordták el. A kihalt településen ma már nincs aki a templom helyét meg tudná mutatni.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]