Mali Pašijan
| Mali Pašijan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43280 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 179 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 144 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 16° 55′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 16° 55′ 16″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mali Pašijan falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 30, közúton 40 km-re délre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re északra a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 26-os számú főút mentén Veliki Prokop és Veliki Pašijan között, a Pašianica-patak jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A hagyomány szerint török időkben e terület birtokosa egy Pašjan nevű aga volt, akiről a mai település a nevét kapta. Jakovljević szerint a török „Pašin han” alakból ered a név.[2]
A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén az akkor még egységes település „Dorf Passian” néven szerepel, de már jól kivehetőek a mai Mali Pašijan házai. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Passian” néven,[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Passian” néven 97 házzal, 234 katolikus és 258 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. Mali Pašijannak 1900-ban 406 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 58%-a horvát, 25%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 190 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 406 | 0 | 0 | 0 | 424 | 436 | 367 | 307 | 244 | 223 | 200 | 190 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A faluban a hagyományos népi építészet számos szép példáját találjuk. Kulturális védettséget élveznek a 32, 34, 42, 44, 71, 63 és 82 számú lakóházak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ T. Tkalčec:Rekognosciranje srednjovjekovnih gradišta na području bilogorskog kraja i Zapadne Slavonije 2011. g. (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 497. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Garešnica község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Garešnica város rendezési terve
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
