Sokolovac (Dežanovac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sokolovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDežanovac
Jogállás falu
Irányítószám 43506
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 222 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sokolovac (Horvátország)
Sokolovac
Sokolovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 35′ 00″, k. h. 17° 01′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 00″, k. h. 17° 01′ 45″

Sokolovac (1910-ig Sokolovac Dežanovački, majd 1971-ig Sokolovac Daruvarski) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 38, közúton 50 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 15, közúton 19 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova és Toplica folyók között fekszik.

Története[szerkesztés]

A település határában a középkorban vár állt, mely Engel Pál szerint Diánvárral, eredeti nevén Veszelével azonos. 1413 és 1503 között a décsei Rohfi családé, majd 1526-ig az Erdődyek birtoka volt. Első írásos említése 1413-ban történt, amikor Rohfi László és János új adományt kapott rá. A környékbeli várakhoz hasonlóan valószínűleg 1542-ben foglalta el a török és többé nem építették újjá. A térség több mint száz évig pusztaság maradt.

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából 1746 körül a Gorski kotar és Lika területéről telepítettek be új, horvát anyanyelvű lakosságot. Sokolovac azonban csak a 19. század első felétől népesült be. 1865 körül birtokosa Tolna és Baranya vármegyék területéről dunai svábokat telepített ide. A települést a második katonai felmérés térképén „Sokolovac” néven találjuk.

A Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1869-ben 671, 1910-ben 877 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a magyar, 37%-a német, 10%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 5%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 222 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 671 723 999 925 877 868 789 956 913 775 492 347 287 255 222

Nevezetességei[szerkesztés]

Diánvára (eredeti nevén Veszele) maradványai az Ilova folyón átívelő híd után mintegy 500 méterrel, közvetlenül a falu előtt egy útkanyarban találhatók.[4] A maradványok alapján, a vár egy ovális halmon állt, amit egy vizesárok, egy külső fal, egy újabb vizesárok, egy sáncgyűrű és egy újabb vizesárok övezett. Ma a legkülső sáncnak már csak az északi fele látható. A gondosan karbantartott, fenyőfákkal beültetett, kirándulóhelyként hasznosított központi halmon eredeti épületmaradványoknak már nyoma sincs.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.)
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. Filip Škiljan Nyugat-Szlavónia kultúrtörténeti emlékeiről szóló könyvében ezt a helyet Kristályvárral (Kreštelovac) azonosítja.
  5. Megjegyzendő, hogy Gjuro Szabo horvát történész Diánvárát Ilova település közelébe helyezi, mások pedig az innen nyugatra fekvő Kaniška Iva határába, az Ilova-folyó mellé teszik.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]