Sokolovac (Dežanovac)
| Sokolovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Dežanovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43506 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 176 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sokolovac (1910-ig Sokolovac Dežanovački, majd 1971-ig Sokolovac Daruvarski) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 38, közúton 50 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 15, közúton 19 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova és Toplica folyók között fekszik.
Története[szerkesztés]
A település határában a középkorban vár állt, mely Engel Pál szerint Diánvárral, eredeti nevén Veszelével azonos. 1413 és 1503 között a décsei Rohfi családé, majd 1526-ig az Erdődyek birtoka volt. Első írásos említése 1413-ban történt, amikor Rohfi László és János új adományt kapott rá. A környékbeli várakhoz hasonlóan valószínűleg 1542-ben foglalta el a török és többé nem építették újjá. A térség több mint száz évig pusztaság maradt.
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából 1746 körül a Gorski kotar és Lika területéről telepítettek be új, horvát anyanyelvű lakosságot. Sokolovac azonban csak a 19. század első felétől népesült be. 1865 körül birtokosa Tolna és Baranya vármegyék területéről dunai svábokat telepített ide. A települést a második katonai felmérés térképén „Sokolovac” néven találjuk.
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1869-ben 671, 1910-ben 877 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a magyar, 37%-a német, 10%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 5%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 222 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 671 | 723 | 999 | 925 | 877 | 868 | 789 | 956 | 913 | 775 | 492 | 347 | 287 | 255 | 222 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Diánvára (eredeti nevén Veszele) maradványai az Ilova folyón átívelő híd után mintegy 500 méterrel, közvetlenül a falu előtt egy útkanyarban találhatók.[4] A maradványok alapján, a vár egy ovális halmon állt, amit egy vizesárok, egy külső fal, egy újabb vizesárok, egy sáncgyűrű és egy újabb vizesárok övezett. Ma a legkülső sáncnak már csak az északi fele látható. A gondosan karbantartott, fenyőfákkal beültetett, kirándulóhelyként hasznosított központi halmon eredeti épületmaradványoknak már nyoma sincs.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Filip Škiljan Nyugat-Szlavónia kultúrtörténeti emlékeiről szóló könyvében ezt a helyet Kristályvárral (Kreštelovac) azonosítja.
- ↑ Megjegyzendő, hogy Gjuro Szabo horvát történész Diánvárát Ilova település közelébe helyezi, mások pedig az innen nyugatra fekvő Kaniška Iva határába, az Ilova-folyó mellé teszik.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Varak.hu: Sokolovac Daruvarski – Diánvára
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920.
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
