Trojeglava

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trojeglava
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDežanovac
Jogállás falu
Irányítószám 43506
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség254 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trojeglava (Horvátország)
Trojeglava
Trojeglava
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 32′ 15″, k. h. 17° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 15″, k. h. 17° 07′ 00″

Trojeglava falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 45, közúton 61 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 10, közúton 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Bela-patak partján fekszik. A település mindössze négy utcából áll (ulica Stjepana Radića, ulica Hrvatskih velikana, ulica Matija Gupca és ulica Masarykova). A faluközpontot egy útkereszteződés képezi, ahol a legfontosabb középületek, az iskola, a bolt, a buszállomás, a tűzoltószerház, az állatorvosi rendelő és a horvát ház állnak. A szomszédos települések Donji Sređani, Goveđe Polje, Kaštel Dežanovački és Drlež.

Története[szerkesztés]

A helyi hagyomány szerint Trojeglava a török uralom idején keletkezett. A történet szerint a törökök megöltek három helyi parasztot, lefejezték őket, majd fejüket karóra tűzték és arra hegyre állították őket, ahol a táboruk volt. Ma ott temető van. A hegyet azóta Trojeglavának (a név három fejet jelent) hívják. Az elnevezés máig fennmaradt, sőt áttevődött a közelében fekvő falura is.

A 17. század végén és a 18. század elején főként Bosznia területéről érkezett pravoszláv szerbeket telepítettek le ide. A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Trojeglav” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Trojeglava” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Trojeglava” néven 43 házzal, 13 katolikus és 352 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 342, 1910-ben 820 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a cseh, 26%-a magyar, 18%-a szerb, 12%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 37%-a szerb, 29%-a cseh, 15%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 254 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
342 534 585 656 745 820 842 882 805 809 713 563 456 412 304 254

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Negyednapos és Igaz Szent Lázár tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1936-ban épült a faluközponttól délre fekvő temetőben. Az első fatemplomot még 1745-ben építették ezen a helyen, mellette fából ácsolt harangláb állt. Ikonosztázát 1752-ben festette Arsenij ikonfestő mester. A régi lebontott templom helyére 1936-ban újat emeltek, melyet 1988 és 1990 között megújítottak. A körülötte fekvő temetőbe pravoszláv és katolikus hívek egyaránt temetkeznek.
  • A falutól délre egy kisebb magaslaton fekvő szántóföld található, melyet a helyiek Brod, illetve Turski grad névvel illetnek. A föld Velimir Borojević tulajdona. A sekély árok által övezett területen számos cseréptöredék és téglatörmelék található ezért megművelése is nehézségekbe ütközik. A maradványokból nyilvánvaló, hogy a középkorban vár állt ezen a helyen.
  • A falutól északra található a Selišta és Kućište nevű földterület. Itt is jelentős mennyiségű cseréptöredék és téglatörmelék került elő. A maradványok alapján nagyon valószínű, hogy itt a középkorban település volt.

Oktatás[szerkesztés]

A településen elemi iskola működik, mely a dežanovaci iskola alsó tagozatos területi iskolája. A felső tagozat Dežanovácon, a középiskola Daruváron, Gerzencén és Pakrácon működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]