Ugrás a tartalomhoz

Šimljanik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šimljanik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBerek
Jogállásfalu
Irányítószám43233
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség25 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 02″, k. h. 16° 47′ 02″45.667200°N 16.784000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 02″, k. h. 16° 47′ 02″45.667200°N 16.784000°E
Térkép

Šimljanik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.

Belovártól légvonalban 26, közúton 32 km-re délre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 16 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 26-os számú főút mentén fekszik.

A középkorban ez a vidék Garics várának uradalmához tartozott. A térséget 1544-ben megszállta a török. A lakosság az ország biztonságosabb területeire menekült. A mintegy száz évnyi török uralom után az elhagyatott területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Az első telepesek 1690 körül érkeztek. Kápolnáját a 18. század első felében építették. A hívek a samaricai plébániához tartoztak. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Simlyenik” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Simlyanik” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Simlyenik” néven 25 házzal, 130 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 185, 1910-ben 249 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 34 lakosa volt.

Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
185192147183234249271275319294249170115794734

Szent Simon tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a samaricai plébánia filiája. A kápolnát az első samaricai plébános Ivan Lemić építtette a 18. század első felében. A kápolna a falu északi végén, a Samarica felé vezető út nyugati oldalán áll. Kis méretű egyhajós épület, félköríves apszissal, mely északi irányba néz. A déli homlokzatból emelkedik ki az alacsony, piramis alakú toronysisakban végződő harangtorony.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 593. o.
  3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. március 25..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]