Kaniška Iva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kaniška Iva
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGerzence
Jogállás falu
Irányítószám 43283
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség466 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kaniška Iva (Horvátország)
Kaniška Iva
Kaniška Iva
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 45″, k. h. 16° 55′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 45″, k. h. 16° 55′ 30″

Kaniška Iva falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 42, közúton 50 km-re délre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin és a gerzencei tórendszer nyugati partján Malo Vukovje és Ciglenica között fekszik.

Története[szerkesztés]

Az Osušak nevű határrészén előkerült régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy itt már a török uralom előtt is lakott település volt. A Gradina dűlőnév pedig egykor itt állt erődítményre utal. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település első írásos említése 1710-ben a tomašicai plébánia részeként történt. A korabeli egyházlátogatás iratai szerint már 1729-ben állt Szent György tiszteletére szentelt kápolnája. A vizitáció leírása szerint a kápolna fából épült tetején kis toronnyal, famennyezettel. Az oltáron Szent György képe állt Szent Gergely és Szent Ágoston szobraival. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kaniska Iva” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. A plébániát jogilag 1789-ben alapították, ténylegesen azonban csak 1814-ben jött létre. Kaniška Iva, Mala Bršljanica, Malo Vukovje, Rogoza, Velika Bršljanica és Veliko Vukovje falvak tartoztak hozzá. A hívek 1710 és 1748 között a tomašicai, 1748 és 1814 között pedig a gerzencei plébániához tartoztak. A mai templomot 1745-ben kezdték építeni és 1829-ben készült el teljesen.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kaniskaiva” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kaniska Iva” néven 154 házzal, 879 katolikus és 9 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 906, 1910-ben 1.174 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 87%-a horvát, 8%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságából a 96% horvát mellett 1%- magyar nemzetiségű is volt. 2011-ben a településnek 466 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
906 835 827 1.002 1.067 1.174 1.166 1.204 1.105 1.040 912 713 630 519 510 466

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú és Mária szíve tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a falu közepén, a Gerzence-Međurić főúttól balra a plébániaház mögött áll. Körülötte szépen rendezett park található. A keleti tájolású épület egy kisebb magaslaton áll, mögötte fekszik a falu temetője. Egyhajós, barokk épület félköríves szentéllyel, sekrestyével. A lőréses harangtorony a nyugati homlokzat jobb oldalán áll. A nyugati főbejárat mellett a déli oldalon egy mellékbejárat is nyílik a templomba. A templomot 1745-ben kezdték építeni és 1758-ra került tető alá. Harangtornya ekkor még befejezetlen maradt, csak 1829-ben fejezték be. Ekkor nyerte el a templom mai formáját. Öt regiszetres orgonáját 1860-ban vásárolták, a tabernákulumot és a Szent Györgyör ábrázoló oltárképet Felebar plébános vásárolta 1864-ben. A tabernákulum Stampfer zágrábi műhelyében készült, az oltárképet A. Kraus festette. A Szent Valentinnak és Szent Flóriánnak szentelt mellékoltárokat 1865-ben állították. Jézus szíve és Mária szíve szobrai 1912-ből származnak. 1938-ban a hívek adakozásából állítottak új oltárt a Skapulárés Boldogasszony tiszteletére, majd 1942-ben elkészült a mai főoltár. Az oltáron középen Szent György, két oldalt Szent Fábián és Szent Sebestyén szobrai láthatók. 1962-ben a templom homlokzata, 1966 és 1968 között pedig belső tere újult meg. A megújult templomot Franjo Kuharić zágrábi püspök szentelte fel 1968. szeptember 29-én.
  • A templom jobb oldalán álló plébániaépület 1814-ben épült. Az 1880-as teljes megújítás után nyerte el mai formáját. Utoljára 1998 és 2000 között renoválták.

Egyesületek[szerkesztés]

  • A település önkéntes tűzoltóegyletét (DVD Kaniška Iva) 1927-ben alapították.
  • A település sporthorgász egyesületét (ŠRD Som Kaniška Iva) 1997-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]